AnyuSzív

Átélni, és nem túlélni szeretném a karácsonyt!

Átélni, és nem túlélni szeretném a karácsonyt!

Te hogyan készülsz a karácsonyra? Stresszes vagy? Nyugodt? Jól szervezett? Vagy mindent az utolsó pillanatokra hagysz?

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Tavaly volt az első karácsonyunk az új lakásunkban. Tavaly még fontosabb volt, hogy megteremtsük a karácsonyi varázst, mert a nagyfiunknak már nagy eséllyel lesznek róla emlékei, és a kicsink sem volt már pici, másfél évesen már őt sem csak mint veszélyfaktort vettük számításba, aki megtépázhatja a karácsonyfát.

Pont úgy szerettem volna mindent csinálni, mint annak idején az én anyukám. Beigli, töltött káposzta, mézeskalács, húsleves, rántott hal, krumplisaláta, rend, tisztaság, ráadásul én szeretem saját kézzel készíteni a lakásunk és a fánk díszeit, így még ezt is magamra vállaltam.

A férjem ragaszkodott hozzá, hogy a nagymamája receptje alapján ő készíthesse a töltöttkáposztát, a la Nyírség.

Igen, valóban nagyon rendes tőle.

Az egész karácsonynak az lett a vége, hogy már 23-án úgy utáltuk egymást, hogy legszívesebben a másik torkának ugrottunk volna, ugyanis a konyhánk nem elég két embernek, akikből az egyik mini salátalevelekbe tölti épp a tölteléket (azt hiszem több mint 80 darab került a pataki tálba), a másik pedig beiglit sütne, levest főzne, krumplit hámozna, halat panírozna, hagymát forrázna és akkor arról még nem szóltam, hogy egy másfél és egy három és fél éves gyerek is volt a háztartásunkban, akiknek csendes, békés ünnepre lett volna szüksége, nem 80 darab töltött káposztára, meg repedésmentes, márványos beiglire.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Ennél fogva én már tavaly ilyenkor kijelentettem, hogy ha törik, ha szakad, rendelni fogom az ételt.

Nem akarok újra idegbajt kapni, mert nem tudom mihez kapjak a konyhában, amikor ajándékot kell csomagolni, jóeséllyel beteg valamelyik gyerek, és egyáltalán: szeretnék az egész éves rohanás után végre nyugodtan együtt lenni velük.

Büszke vagyok arra, hogy majdnem olyan jó a beiglim, mint anyukámé és anyósomé. De a tavalyi káosz után elengedtem az aggályaimat, és nem érzem magam rossz feleségnek vagy háziasszonynak attól, hogy nem én készítem a menüt.

Ebben a szellemben megtartottam a mézeskalács és habkarika sütést (szigorúan a fiaim nélkül, ők ugyanis nem az alkotást élvezik hanem a káoszt, én meg nem vagyok önmagam ellensége, addig ők Apáznak), én készítettem az adventi koszorúnkat és az ajtódíszünket (és évekkel ezelőtt az összes fadíszünket is). Én vásároltam meg az ajándékok nagy részét (már novemberben), és én fogom becsomagolni őket.

A férjem készíti idén is a töltött káposztát, kíváncsi leszek most hány darabot kell megennünk, bár tény, hogy nagyon finom lett, és amit lefagyasztottunk, heteken belül az is elfogyott.

Az egyik barátnőm cukrász, aki tönkölylisztből készült beiglit süt nekem cukormentesen, a fiúknak pedig igazi, mindenes beiglit készít.

A halászlevet pedig egy kedves ismerősöm által vezetett étteremből rendeljük.

Az a helyzet, hogy a berögződéseink miatt sokszor akkor sem delegáljuk a feladatainkat, ha egyébként megengedhetjük magunknak, illetve ha égetően szükségünk lenne arra, hogy kicsit pihenjünk.

Emlékszem mennyit vacilláltam azon, hogy kérjem-e takarítónő segítségét. Évekig. Hiszen milyen asszony az olyan… Hát ilyen… Egy fokkal nyugodtabb, mintha a rend miatt is aggódnia kellene.

Így voltam a mosodával. Becsülettel küzdöttem a rengeteg szennyes ruhával, de télen ellepett minket a párától a penész, így – mivel szárítógépnek nincs itthon hely – külső segítséget kértem, és ha minden igyekezetem ellenére is rám készül borulni a szennyeskosár, a vasalatlan halom és a két ruhaszárító, nem derogál elmennem a mosodába.

Karácsonykor még fontosabb, hogy nyugodt légkört tudjunk teremteni, pláne ha gyerekeink vannak.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Az a véleményem, hogy a gyerek sokkal szívesebben emlékszik egy mosolyogós, kiegyensúlyozott anyukára, aki ételhordóból önti a fazékba a halászlevet, mint egy olyanra, aki izzad a tűzhely előtt, rohan a konyhából a fürdőszobába, a fürdőből a gyerekszobába, hiszen Apa épp a fát intézi, és nincs idő leülni, nincs idő játszani, kirakózni, énekelni, mesélni, vagy csak összebújni a tévé előtt… Sőt, van hogy a gyertyagyújtás is elmarad.

Nem baj, ha odaég, nem baj ha nincs rá idő hogy megsüsd, nem baj, ha csálé a fa, meleg a bor, pezseg a befőtt…

Nincs más olyan időszaka az évnek, amikor ilyen sok időt tölthet együtt a család ilyen különleges hangulatban.

Ha belegondolok, fogalmam sincs milyen volt a tavalyi beigli íze. De arra emlékszem, hogy majdnem felrobbantunk az idegtől.

Persze nem mindenki stresszeli túl az ünnepet, de pihenésre mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy az újévet ne kifacsart szivacsként, hanem energikusan, feltöltődve kezdhesse el.

Idén nem túlélni akarom a karácsonyt, hanem megélni a nyugalmat, átélni az örömét annak, hogy a családommal lehetek.

Ne feledkezzetek meg az öregekről, a gyerekekről, a nélkülözőkről, az állatokról. Olyan sok útja van a segítségnyújtásnak. Ha máskor nem is, ebben az időszakban segítsetek ha tudtok. Olyan hideg van kint. Ne fordítsátok el a fejeteket. Legalább ilyenkor ne.

Áldott, békés ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak, és ennek a forrongó világnak!

Anyaélet-könnyítő márkák (nem szponzorált!)

Vannak az életemben, a háztartásomban olyan termékek, szolgáltatások, brand-ek, amelyekkel annyira meg vagyok elégedve, hogy megosztom veletek a pozitív tapasztalataimat.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Alapvetően nem vagyok hűséges típus, ami a fogyasztási szokásaimat illeti.

Újabban igyekszem tudatosan vásárolni, de ez nem volt mindig így.

Néhány éve még úgy jellemeztem magam, hogy nagyon jó fogyasztó vagyok, a célcsoport díszpéldánya. Értem tényleg érdemes volt megszakítani a filmeket reklámokkal (illetve inkább fordítva).

Azonban valljuk be, ha nem listával megy az ember a hipermarketbe, könnyen otthagyhat jónéhány ezressel többet, mint amennyit tervezett.

Amióta gyerekeim vannak, igyekszem csak olyan dolgokat vásárolni, amelyekre valóban szükségem van, és sokkal fontosabb lett számomra a minőség és az egészség, legyen szó bőrápolásról, ételről, vagy épp a mosószerről.

Elhoztam hát nektek néhány márkát, amelyek állandó részeivé váltak az életünknek.

Zöldfarm tej: egy-két éve olvastam egy cikket, amelyben különböző szakterületen dolgozó orvosokat interjúvoltak meg arról, hogy véleményük szerint mi segít leginkább abban, hogy megelőzzük a rákot. Az onkológus szakorvos azt válaszolta: soha nem innék hormonkezelt szarvasmahától származó tejet. Azóta csak biotejet iszunk, legyen szó tehén- vagy növényi tejről. Egy másik vélemény szerint, amely egy belgyógyász ismerősömtől szátmazik, a rák megelőzésének leghatékonyabb módja, ha rendben van a lelked.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Naturland teák: több anyuka megkeresett már azzal a gonddal, hogy a napi stressztől nem tudnak éjszaka aludni. Nekem is vannak ilyen periódusaim, évente egyszer-kétszer előfordul, hogy napokig gondjaim vannak az elalvással. Amikor erről az egyik barátnőmnek meséltem, a Naturland Nyugalom teakeveréket ajánlotta. Elképesztően jó! Előtte is rendszeresen ittam citromfű teát, ami szinén kellemesen ellazít, és segíti az esti relaxációt, de amikor stresszesebb időszakát élem az életemnek – és ilyen mindekivel előfordul, akár otthon van a babájával, akár dolgozik –, este megiszom egy bögre „nyugiteát”, és alszom mint a bunda. Ennek köszönhetően napközben is sokkal jobban kezelem a stresszt, aminek  nem csak én, de a családom is nagyon örül.

Bubbles mosodák: egészen addig úri huncutságnak tartottam a mosodába járást, ameddig nem lett két gyerekem, és nem költöztünk egy olyan lakásba, amelyeknek az ablakai úgy szigetelnek, mint a dunsztos üveg teteje. Télen, amikor kint nem száradnak a ruháink, kénytelen vagyok bentre teregetni. A lakásunk nem nagy, így nagyon hamar kihűl, ha kinyitom az ablakot. A benti párától szinte azonnal megjelent a szobák sarkaiban a penész. Ráadásul télen több a ruha, több a piszok, többször kell mosnom. Amikor folyamatosan járt a mosógép, tele volt a szennyes kosár, a vasalatlanos kosár és mindkét ruhaszárító, azt mondtam hogy elég. Ellátogattam egy Bubbles mosodába, és másfél óra alatt három nagy zöld teszkós szatyornyi ruhát mostam ki és szárítottam meg. Nem kellett vinnem semmit, csak a ruháinkat. Ráadásul sokkal puhábbak és simábbak lettek mint amikor otthon mosok. Telente, ha kezd a fejemre nőni a ruhatárunk, felkerekedem, és Bubble-ozok. És persze lobbizok egy szárítógépért.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Mannaszappan.hu: ez a márka volt ennek a bejegyzésnek a kiindulópontja. A nagyobbik fiam és én is érzékenybőrűek vagyunk, így fontos volt, hogy olyan termékeket használjunk, amelyek nem szárítanak, nem irritálnak. Emellett imádom a finom illatokat, a kényeztető, nem ragacsos, nem folyós textúrájú krémeket, és kiemelten fontosnak tartom, hogy minél természetesebb legyen amit magunkra kenek. Tudtad hogy rengeteg méreganyagot nem a szánkon, hanem a bőrünkön keresztül viszünk be? Nekem ez többé nem jelent gondot. Isteni természetes szappanok, tusfürdők, illóolajak, bőrradírok, krémdeók, fogkrémek, háztartási tisztítók, és mind-mind vegyszermentes. A gyerekem az oviban is Manna folyékonyszappannal mos kezet, és a fürdővízbe is csak ezt és Manna babaolajat teszek. Azóta megszűntek a száraz foltok a bőrén. A legújabb kedvencem a kakaóvajas habkrém szűz kókuszolajjal. Isteni az illata, és az állaga valami fantasztikus. Hab, krém és olaj egyszerre. Imádom!

Jófogás: olyan mint a „nyíregyi piac”! Minden van! Vettem már akvárium felszerelést, ásványokat, fenyőágyat, garnélarákot (élőt), pizsit, Penny-s pontokért vehető plüss figurát, és ez csak csepp abban az óriási tengerben, amit a jófogáson található eladó árúk képeznek. Töredékáron lehet hozzájutni szép állapotú, használt, vagy akár új termékekhez. Nézz körül itt, mielőtt üzletbe, butikba mennél. Lehet hogy ami másnak már nem kell, neked igazi kincs! És persze fordítva is igaz.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Tárhely.eu: amikor tárhely-és domainszolgáltatót kerestem a honlapomhoz, egy újság hirdetésében láttam meg a tárhely.eu-t. Rájuk kerestem, és bomba döntés volt hogy náluk kötöttem ki! Nem csak a könnyen kezelhető és érthető honlapjuk és szolgáltatásaik miatt, hanem mert gyakorlatilag 24 órában állnak a rendelkezésemre. Eddig nem tudtam olyat kérni, vagy kérdezni, amiben perceken belül ne segítettek volna. Nem túlzás, perceken belül. Éjszaka is. Márpedig mivel nekem nincs ebben sem tapasztalatom, sem szakképzettségem, kérdezgetem őket elég sűrűn, de az az igazság, hogy kezdek belejönni dologba.

AnyuSzív: Na igen. A saját „márkám”. Fél éve része a mindennapjaimnak, azoknak a szuper csajoknak a képében, akik ezt a közösséget alkotják. Talán ők maguk sem érzik még igazán, milyen fontos, hogy minden percben fordulhatnak valakihez. Bármikor bepötyöghetnek a Facebook-csoport üzenőfalára ha gondjuk van. Bármilyen témában. Mindig választ kapnak. Mindig van valaki, aki olvassa őket, aki válaszol nekik. Imádom őket, a nevetéseinket, a vitáinkat, a támogatásukat, azt hogy értelmesek, őszinték, mindannyian mások. Közösséget teremtettünk, még ha virtuálisan is. És ez nagy dolog.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

 

Te rendszeresen eljársz szűrővizsgálatokra?

Te rendszeresen teszel azért, hogy megelőzd a komolyabb betegségeket?

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Novemberben már görcsben  volt a gyomrom.

Tudtam, hogy idén sem kerülhetem, mert a férjem ragaszkodik hozzá. Ebből nem enged. Addig szekíroz, amíg beadom a derekam.

Vettem egy nagy levegőt, és felhívtam az egészség egyik magánparadicsomát, hogy időpontot kérjek az éves szűrővizsgálatomra.

Labor, EKG, mellkas röntgen, hasi és emlő ultrahang, belgyógyászati, nőgyógyászati és szemészeti vizsgálat.

Két nappal előtte már minden bajom volt.

Nem tehetek róla, nem szeretek orvoshoz járni. Félek, hogy kiderül valami.

A férjem erre azt kérdezte: mi a rosszabb, ha időben kiderül valami, vagy belehalni valamibe?

Vitathatatlanul igaza van, de én akkor is idegbajt kapok.

Szeretek hallgatni a megérzéseimre, próbáltam most is az intuíciómra támaszkodni, de annyira izgultam, hogy nem súgott.

Viszonylag rendben ment egyébként minden, de a tavalyi állapotokhoz hasonlóan idén is picit nagyobb volt a lépem. Kisebb mint tavaly, de még mindig a felső határérték környékén.

És megint jött a para. A családomban három generáción belül két leukémia fordult elő, így a belgyógyász doktornő már dörzsölgette a kezét, hogy milyen finomságokat fog találni a vérképemben.

Ez egy pénteki nap volt, a laboreredményt hétfőn délután küldték el emailen.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

A hétvégét egy wellness hotelben töltöttük, ahol próbáltam a családomra koncentrálni, de minden pillanatban nyomta a szívemet a súly.

Mi lesz ha mégis baj van?

És nem az jutott elsősorban eszembe, hogy én nem akarok szenvedni, nem akarok kínlódni, nem biztos hogy lenne erőm ekkora harchoz, hanem hogy mi lesz a gyerekeimmel nélkülem?

Nem, nem feltételes módban gondolkoztam, mert addigra már annyira belepörgettem magam a saját negatív spirálomba (rajtam is van még mit coach-olni), hogy gyakorlatilag már ástam a síromat.

Rájöttem, hogy valójában mennyire szeretem őket, és mennyire boldog vagyok, hogy van nekem ez a három pasi!

Egyszerre semmi nem számított. Sem a szófogadatlanság, sem az akaratosság, sem a hülye fejlesztések…. Csak hogy itt vagyunk egymásnak, és ilyen jó kis csapat vagyunk, tele hibákkal, de tele szeretettel és megértéssel, és odafigyeléssel.

A picit magas TSH-mtól eltekintve életem vérképét produkáltam.

Megnyugodtam ugyan, de a félelemből, ami az utóbbi két napban kínzott, levontam a tanulságokat.

Sokkal jobban szeretem a családomat, mint azt valaha elképzelni tudtam.

Nem csak a saját életemért vagyok felelős, így a lehető legjobban kell magamra vigyáznom. (Nem csak testileg, lelkileg is.)

Tudom, hogy egy év múlva ugyanígy fogok félni, de megint elmegyek szűrésre.

Megint tépem majd a hajam, hogy minek megyek ha nem fáj semmim, de aztán újra azt érzem majd, hogy nagyon jól tettem.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Menjetek ti is, hogy minél tovább együtt lehessen a családotok!

És gondoljatok ugyanerre, amikor leteszitek a cigit, elkezdtek sportolni, tudatosabban étkezni, elmenni egy pszichológushoz, coachingra, vagy agykontroll-tanfolyamra!

Mindenre képesek vagytok!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!