AnyuSzív

Tetoválásod van? Meg gyereked is? Akkor ez most neked szól!

Manapság lassan több a tetovált mint a nem tetovált ember. A társadalom egyre elfogadóbb a bőr díszítésének művészetével szemben, és tetovált anyukaként én is büszkén viselem a bokámon és a hátamon a nekem sokat jelentő mintákat. 

Forrás: pixabay.com

Nem olyan rég került szóba a facebook-csoportban, hogy melyik anyukának van tetoválása, hol, mit ábrázol, mit jelent, illetve hogy érte-e őket bármilyen atrocitás amiatt, hogy “ki vannak varrva”.

Nagyon sok lány írt, válaszolva a kérdéseimre, és közülük csak egy volt aki azt írta, hogy megbánta a kamaszként készíttetett nonfiguratív derék-mintát. 

Meglepődve olvastam tőlük, hogy hozzám hasonlóan többen felnőttként, 30-40 éves korukban szánták rá magukat a tetováltatásra. Mármint az elsőre, mert szinte minden anya azt írta hogy több motívumot varratott magára, illetve a legtöbben még több tetoválást szeretnének.

Az gondolom hogy ez a “későn érés” azért lehet, mert akár még 5-10 évvel ezelőtt is ferde szemmel néztek arra az anyára, aki önmagából így mutatott meg a világnak egy darabot. Azt mondják ugyanis, hogy aki tetoválást visel, az a lelke egy részét fedi fel mások előtt. 

Érdekes, hogy aki tetovált, azt nem érdekli hogy a nem tetováltak nem tetováltak.

Forrás: pixabay.com

Bennem kamaszként fogalmazódott meg az ötlet, hogy szeretnék egy vagy több örök mintát magamra varratni, de apukám akkori válasza (és anyukám későbbi reakciója amikor meg is tettem) sokat elárul az idősebb generáció hozzáállásáról: “Fiam, tizennyolc éves korodban azt csinálsz amit akarsz (mennyire nem volt így 🙂 ), de hozzám ne gyere sírni, ha magadra varratod hogy Laci, a férjedet meg úgy hívják majd hogy Béla!” 

Jogos, és akkor ennyiben is maradt a dolog, de mindig piszkálta a fantáziámat, különösen amikor megláttam egy-egy igazán igényes alkotást, hogy szeretném én is ebben a formában is kifejezni, egyedivé tenni önmagam. 

S hogy hogy lehet egyedi a tetoválás, ha úgy terjed manapság mint a vírus? Úgy, hogy minden minta minden embernek mást jelent. 

Én egy lótuszvirágot viselek a hátamon, ami az újjászületés jelképe. Lehet hogy a szomszéd lányon, vagy a pincérfiún is lótuszvirág van, de az az ő újrakezdését jelenti.

A bokámon az önszeretet szimbólumát viselem, hogy ha ránézek, mindig emlékeztessen rá, hogy ne hasonlítsam magam másokhoz, mert egyedi vagyok, megismételhetetlen és szerethető. Önmagam számára is.

Forrás: pixabay.com

Ezek az én lelkem darabjai, és minden bőrbe vésett minta, legyen szép, csúnya, retro, watercolor, oriental, régi, új, vagy akár takarás, fontos jelentéssel bír a viselője számára. 

Különösen így van ez egy anya esetében, hiszen gyakran hordják a gyermekeik nevét, születési dátumát, arcképét önmagukon, illetve egyre gyakrabban találkozom nagyon szép, az anya-gyermek szeretetet szimbolizáló motívumokkal is.

S hogy én találkoztam-e felhúzott szemöldökökkel, rosszalló pillantásokkal amiért tetovált anya vagyok?

Azt hiszem egyszer, egy egyébként rendkívül ellenszenves belgyógyász doktornő hangsúlya árulta el, miközben a hátamat hallgatta a sztetoszkóppal, hogy meg van a véleménye a tetovált emberekről. Nekem meg a sztetoszkópos undok belgyógyászokról, úgyhogy kvittek vagyunk aludjunk jól mindketten.

Örömmel láttam néhány nappal ezelőtt egy menyasszonyi-ruha kölcsönző hirdetését, amelyben a modell tetovált lány volt, és az egyik nagy német áruházlánc tévéreklámjában is tetoválás van az egyik női szereplő alkarján.

Forrás: pixabay.com

Ezekből a reklámokból, és abból, hogy egyre több szolgáltatónál, étteremben, a tévében lírikus művészek és az értelmiségiek között egyre gyakrabban találkozom a lelkük egy darabját büszkén viselő emberekkel, bízom benne hogy lassan elül ez az idejétmúlt, begyöpösödött szemlélet, hogy az alapján ítélünk meg valakit, hogy visel-e tetoválást vagy sem.

S hogy varratok-e újra? Azt mondják, ezt soha nem lehet abbahagyni.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!