AnyuSzív

Tetoválásod van? Meg gyereked is? Akkor ez most neked szól!

Manapság lassan több a tetovált mint a nem tetovált ember. A társadalom egyre elfogadóbb a bőr díszítésének művészetével szemben, és tetovált anyukaként én is büszkén viselem a bokámon és a hátamon a nekem sokat jelentő mintákat.  Nem olyan rég került szóba a facebook-csoportban, hogy melyik anyukának van tetoválása, hol, mit ábrázol, mit jelent, illetve hogy… Tovább »

Ki az úr a házban?

Gyerekjátékok mindenütt, vagy pedáns rend a gyerekszobán belül és kívül is? Nálatok mi a helyzet? A napokban került terítékre a fenti kérdés az AnyuSzív-csoportban, és természetesen mint annyi mindenben, ebben a kérdésben is különböző álláspontokra helyezkedtünk a lányokkal. Volt, aki azt vallotta, hogy nem bánja hogy a nappaliban vagy más közös helyiségekben ugyanúgy gyerekjátékok vannak… Tovább »

Ezért vagyok k#&@a jó nő!

Ez a poszt egy egyszerű elhatározás miatt született meg bennem. Alsó tagozatos voltam, amikor a váll alá érő hajamat egy hirtelen jött ötlettől vezérelve 3 centisre vágattam. Baromira nem úgy nézett ki ahogy elképzeltem ( a fodrászatban ülő tőlem is fiatalabb kislánynak sokkal vagányabban állt), de azóta is piszkálja a fantáziámat ez a rövid haj… Tovább »

Boldog gyerekből boldog felnőtt

Bízom benne, hogy a gyerekeim egy lelkileg nyitottabb, egészségesebb generáció tagjaiként nőhetnek fel. A vak is láthatja, hogy reformáció zajlik a gyermeknevelésben napjainkban. A poroszos módszerek letűntek, és helyüket átvette a liberalizmus, melyben a gyerekek sokkal nagyobb mozgásteret kapnak, mint még akár 20-30 évvel ezelőtt is. Egy korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy mélyen egyetértek Polus… Tovább »

Örökbefogadott lányból édesanyává váltam

Vajon predesztinálja a szüleinkkel való kapcsolatunk azt, hogy mi magunk milyen szülők leszünk? Ági története annyira fájdalmas, mégis olyan felemelő és reménykeltő, hogy ilyen sztorit csak az élet írhat. Előre bocsátom, hogy a nehézséget nem az örökbefogadás ténye jelentette Ági számára, hanem az örökbefogadó szülők személyes háttere. Az örökbefogadás nagyon nemes, és jó dolog. Ági… Tovább »

Csapongó gondolatok a ceglédi babáról

Ma először nem írtam meg előre word-ben a bejegyzésemet. Nem ígérem hogy összeszedett lesz. Azt sem hogy befejezem. Azt sem hogy közzéteszem. Most csak írom. Napok óta azt éreztem hogy nagyon fáradt vagyok. Hogy elegem van mindenből. Az idegeim pattanásig feszültek a gyerekeim legkisebb csínytevésére, ráadásul az sem segített hogy az óraállítás miatt teljesen felborult… Tovább »

Két terhesség, húsz év különbség, egy idegösszeomlás

Vajon ugyanúgy éli meg egy nő az anyaságot, ha ekkora korkülönbség van a gyermekei között? Van egy kedves ismerősöm, Andi, akinek a fiai között húsz év korkülönbség van. Arra gondoltam, megkérdezem, mennyiben volt más a két babavárás. Arra számítottam, hogy kapok egy néhány mondatos választ, hogy természetesen egész más volt, de mindkétszer fantasztikus élménnyel és… Tovább »

Anya lettem. Tényleg. TÉNYLEG!

Benned rögtön a szülés után tudatosult hogy anya lettél, vagy te is azon kapod magad időnként, hogy rácsodálkozol a gyermekedre, és még mindig hihetetlennek tartod hogy épp téged választott? „Ez az alvó angyal tényleg az én gyerekem?” „Istenem, tényeg anya lettem?” „Ez a baba belőlem és a páromból lett?” „Anyja neve? Ja, hogy az én… Tovább »

Nem csak apa, férfi is!

Régóta együtt vagytok? Gyerekeitek vannak? Akkor se felejtsd el: egy férfival élsz együtt! A napokban a NLC Facebook oldalán felbukkant egy levél, amit egy feleség írt a férjének,  bocsánatkérésként. Megköveti, amiért nyúzott, fáradt, aggódó, amiért mire a férje hazaér, belőle már nem marad semmi, mert mindenét odaadta a gyerekeinek. Tulajdonképpen rákeni a gyerekekre, hogy nem… Tovább »

Parainesis kiabálós anyukáknak

A gyereknevelés embert próbáló feladatok sorozata, amelyben akkor jár mindenki a legjobban, ha mi, anyák nem jövünk ki a sodrunkból. Elmondtam egyszer, szépen, szobahőmérsékleten, hogy jöjjön legyen szíves fürödni. Tovább fekszik a földön, és tologatja a kamionját. Várok fél percet, majd, újra még mindig nyugodtan, újra megkérem. Semmi. Már érzem, hogy megy föl bennem a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!