AnyuSzív

Ezért vagyok k#&@a jó nő!

Ez a poszt egy egyszerű elhatározás miatt született meg bennem. Alsó tagozatos voltam, amikor a váll alá érő hajamat egy hirtelen jött ötlettől vezérelve 3 centisre vágattam. Baromira nem úgy nézett ki ahogy elképzeltem ( a fodrászatban ülő tőlem is fiatalabb kislánynak sokkal vagányabban állt), de azóta is piszkálja a fantáziámat ez a rövid haj… Tovább »

Boldog gyerekből boldog felnőtt

Bízom benne, hogy a gyerekeim egy lelkileg nyitottabb, egészségesebb generáció tagjaiként nőhetnek fel. A vak is láthatja, hogy reformáció zajlik a gyermeknevelésben napjainkban. A poroszos módszerek letűntek, és helyüket átvette a liberalizmus, melyben a gyerekek sokkal nagyobb mozgásteret kapnak, mint még akár 20-30 évvel ezelőtt is. Egy korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy mélyen egyetértek Polus… Tovább »

Örökbefogadott lányból édesanyává váltam

Vajon predesztinálja a szüleinkkel való kapcsolatunk azt, hogy mi magunk milyen szülők leszünk? Ági története annyira fájdalmas, mégis olyan felemelő és reménykeltő, hogy ilyen sztorit csak az élet írhat. Előre bocsátom, hogy a nehézséget nem az örökbefogadás ténye jelentette Ági számára, hanem az örökbefogadó szülők személyes háttere. Az örökbefogadás nagyon nemes, és jó dolog. Ági… Tovább »

A MÁS gyerek nem rossz gyerek!

A MÁS gyerek nem egyenlő azzal, hogy rossz gyerek. Ők is megérdemlik az esélyt! Többször eljátszottam már ennek a bejegyzésnek a gondolatával, de valamiért mindig elvetettem. Most azonban kaptam egy megkeresést a Felelős Szülők Iskolájától, így úgy döntöttem két legyet ütök egy csapásra: leírom a saját történetünket, és mivel abszolút tudok azonosulni azzal amit képviselnek,… Tovább »

Megszültem, aztán vártam a halált

Miért számít még mindig tabunak a szülés utáni depresszió? Hogyan segíthetne a szűkebb és a tágabb környezet abban, hogy a kismamák elkerüljék a hangulatzavarokat? Arra gondoltam néhány napja, hogy írok egy posztot a szülés utáni depresszióról. Megkértem az AnyuSzív-csoportos anyukáimat, hogy aki érintett volt a témában, és van kedve, írja meg nekem a történetét. Azt… Tovább »

Anya lettem! De hová tűntek a barátnőim?

Ha nem vigyázunk rá, az anyaság megtörheti a legerősebbnek hitt barátságot is. Vannak a környezetemben olyan emberek, akik ördögtől valónak tartják, ha egy édesanya el szeretne menni kikapcsolódni a barátnőivel. Mert ha anya vagy, fulladj bele a munkába, főzésbe, takarításba, mosásba, vasalásba, pelenkákba. Az sem számít, ha rongyosak az idegeid, és a gyerekeid legapróbb csínytevéseire… Tovább »

“Szoptasson csak anyuka, menni fog az!”

Egy anya, két gyerek, két szoptatástörténet, és egyik sem happy end… Vagy mindkettő az? Előre bocsátom, hogy a történeteimben szereplő gyerekorvosok és védőnők mind nagyon jó emberek és szakemberek, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. Kivéve a szoptatás örömét. Azt elvették tőlünk. Én akartam szoptatni. Tényleg. Látod, még most is győzködöm magam, és azt hiszem téged is,… Tovább »

Töltődj fel!

Érezted már azt, hogy nem bírod tovább a munka-háztartás-gyerekek-férj-mókuskereket? Hogy olyan apróságokon csattansz fel, amin máskor csak mosolyogsz? Hogy folyamatosan azt mantrázod, hogy hol vagyok az életemben ÉN?  Ez nem bűn! A magunkra fordított idő meghálálja magát, legyen az akármilyen kevés. Tudom hogy nem mindenkinek könnyű megoldani. Hogy neked talán nincs bébiszittered, nincs a közelben… Tovább »

Az anyaság nem csak játék és mese!

Vércsetekintetük a kapuig követ, ahogy a válladon cipeled ki a rúgkapáló gyerekedet a homokozóból. A fogaik között sziszegnek egymásnak, de azért úgy hogy te is halld: “Úristen, szegény!” Kicsoda? – gondolod magadban. – Én? Vagy a gyerek? Magad sem tudod. Persze az ő gyerekük soha nem hisztizik, első szóra hazamegy a játszótérről, megeszi a vacsorát… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!