AnyuSzív

Az anyaság nem csak játék és mese!

Vércsetekintetük a kapuig követ, ahogy a válladon cipeled ki a rúgkapáló gyerekedet a homokozóból. A fogaik között sziszegnek egymásnak, de azért úgy hogy te is halld: “Úristen, szegény!”

Kicsoda? – gondolod magadban. – Én? Vagy a gyerek?

Magad sem tudod.

Persze az ő gyerekük soha nem hisztizik, első szóra hazamegy a játszótérről, megeszi a vacsorát úgy, hogy végig az asztalnál marad, felveszi a ruhát amit kikészített neki, és nem szeretné telepakolni a bevásárló kosarat pufival, dörmivel, gyümölcslével, kisautóval…

Ha a cipelős anyuka vagy, sok szeretettel látlak a blogon. Ha nem, akkor is, de nyilván akkor te szuperanya vagy, így fogalmad sem lesz a mi gondjainkról.

Mert hogy az én gyerekeim bizony hisztiznek… Nem akarnak lefeküdni, nem akarnak kenyeret enni, nem akarnak elindulni, nem akarnak hazajönni, néha betegek, szófogadatlanok, szertelenek… Egyszóval sokszor azt érzem, hogy én vagyok a legrosszabb anya a földön, és ez az egész egyébként is egy óriási nagy szívás. 

Nem véletelnül lett a blog neve AnyuSzív.

Mert persze rögtön eszembe jut, hogy mennyire szeretem őket, és bár mindketten öntörvényű kiskölykök, igazán jóindulatúak, és szerethető gyerekek.

Viszont tagadhatatlan, hogy egyre többször találkozom, bizonytalan, önmagukban nem hívő anyákkal, akik annyira rágörcsölnek arra, hogy jók legyenek, hogy közben elfelejtik élvezni a gyerekeikkel az életet.

Ezért döntöttem úgy, hogy elindítom ezt a blogot.

Hogy elhidd hogy jó anya vagy! Elég jó!

Leírom neked hogy egy-egy helyzetet, problémát én hogy oldok meg, hogy lásd, nem vagy egyedül, és ha mással nem is, egy nagy, közös nevetéssel mindent el lehet engedni!

Hogy nem tragédia a kiömlött tea, vagy a 10 perc késés.

Igyekszem minden olyan kérdést sorra venni, amivel a mindennapok során anyaként találkozhatsz.

A kezdetektől fogva várom az észrevételeidet és témajavaslataidat is, és bízom benne, hogy a facebookon is találkozunk a www.facebook.com/takatslilla oldalon.

Időről-időre igyekszem videókkal is színesíteni és kiegészíteni a bejegyzéseket.

A szuperanyák meg álljanak csak sziszegve a homokozó mellett. Szívből kívánom nekik, hogy legyen valóban olyan egyszerű az élet a gyerekeikkel, mint ahogy kifelé mutatják!

Te csak arra figyelj, hogy ne felejtsd el: nem vagy egyedül, és igenis JÓ ANYA VAGY!

 

Ha nem akarsz lemaradni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a blog hírlevelére.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!