Forrás: www.pixabay.com
Az első posztban írtam már a szuperanyákról, és az ő specialitásukról, a vércsetekintetről, ami egyszerre szúr, lesajnál, degradál.
Tedd a szívedre a kezed! Te soha nem néztél még így másik anyukára? Nem? Biztos? Akkor sem amikor más gyereke hasoncsúszott a Tesco-ban a csokiért? Akkor sem amikor az óvodában a kisfiúnak akinek labda a jele nem akarta felvenni a cipőjét? Akkor sem, amikor az új szomszédasszonyod bomló idegrendszerrel szalad el otthonról, miközben a gyerkőce magán kívül tombol?
És akkor most fordítsuk meg a dolgot!
A te gyereked mindig egy szent?
Az enyéim nem azok. Nimród szinte hörögve tudja ordítani nekem hogy NEM, miközben a sírástól olyan torz az arca mint egy alien-nek. (Néha azt is gondolom róla, hogy az.) Péter akármeddig képes bőgni a hűtő előtt ülve egy túró rudiért. A piacon beleharapnak a pulton lévő gyümölcsökbe, a kocsiban ölik egymást, gumilabdát dobálnak a lakásban, és Nimród dobott már fejbe kővel egy kislányt. És nem, nem azért mert nem foglalkozunk vele.
Én tudom milyen nehéz. Ezért nem ítéllek el! Te is tudod, így te se ítélkezz! Sem felettem, sem pedig más anya felett! Legalább mi, akiknek fogalmuk van arról micsoda küzdelem közös nevezőre jutni határozott kis személyiségekkel, mi segítsünk egymásnak egy jó szóval, egy biztató pillantással!
Ha pedig vércsetekintettel találkozol, egy jó tanács: gondolj arra, hogy ő nem csak hogy ugyanúgy küzd a gyerekével mint te, de abba is energiát kell fektetnie, hogy fenntartsa annak a látszatát, hogy ez nem így van.
Legyen szép napod, kitartás! 😉
Lilla
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: