Forrás: pixabay.com
Család A. :
Hajnal 2. Apró tappancsok dobolnak halkan a folyosón, nyílik az ajtó, és tompa trauma éri a jobb bordasorodat. Nem tudod, hogy a valóságban lökdös valaki, vagy az álmodban látott ló patáit érzed az oldaladon.
Bekucorodik, föleszmélsz, látod, hogy megint itt van. Múlt éjjel is itt volt, azelőtt is. Visszaalszol, majd tíz perc múlva: BAMMM! Újabb rúgás, kis híján oda a léped.
Ő szuszog, neked viszont kimegy az álom a szemedből.
Apa álmosan csóválja fölemelt fejét, kinyilvánítva, hogy nem tartja jó ötletnek hogy a gyerek megint 10 centit hagy neki a SAJÁT ágyában.
Család B. :
Milyen édes az este közétek kucorodó szappanillatú pizsamás kis tündér, akinek ha a hajába fúrod az arcod…hmmm…nincs annál szívmelengetőbb. A házaséletnek meg annyi. Ja persze, tudom én, nem csak este és ágyban lehet szeretkezni. Sokkal jobb egy elkapkodott egészségügyi légyott a konyhában, vagy a fürdőben. (Az is szuper, na de mindig?)
Ismerős helyzetek?
Nekem nem.
Én este 9 után akkor fekszem be a férjem mellé, amikor akarok, akkor bújunk össze, amikor akarunk, és ő az egyetlen, akit éjjel rugdosnom kell, hogy menjen már odébb, ha esetleg átlépi az ágy közepén húzott láthatatlan határvonalat.
Nimródnál ugyan súlyos fél órák teltek el sírással az első időben, és tudom, hogy ezért sokan szívtelennek könyvelnek el.
Viszont a négy év alatt egyszer aludt mellettem egy fél éjszakát, amikor nagyon fájt a hasa.
Petyus szó nélkül átszokott a kórházi kosárból a saját kiságyába, vele könnyebb volt.
Bárhol elalszanak, nincs gond a mamánál, nincs órákig tartó procedúra ha nyaralunk, nincs szemet forgató apuka, hogy na, ma este megint nem…
Este befekszem hozzájuk, együtt kitaláljuk és elmondjuk a mesét, de aztán 10-15 perc múlva kijövök, és miután Nimródot huszadjára is visszaküldtem (Petyus még rácsos ágyban alszik), van két-három óránk a férjemmel, ami csak a miénk. Meg a könyveké, meg a blogé, meg a szomszédasszonyommal való vihogásé, egyszóval a saját életemé. (Meg a vasalódeszkáé de ezt most hagyjuk.)
Vannak köztes megoldások, mint például az első időben bevinni a bölcsőt, kiságyat a hálószobába. Én kényszerből tettem így Nimróddal (mi kettesben kezdtük a pályafutásunkat), és nem szerettem. Nem szerettem, mert nem tudtam bekapcsolni a tévét, nem tudtam elalvás előtt olvasni, pedig jól esett volna kikapcsolni a nap végén a megszokott módokon.
Ráadásul azért is érdemes vigyázni az együttalvással, mert nagyon nehéz leszoktatni róla a gyereket.
Hallottam már apukát méltatlankodni, amiért a három éves minden éjjel szabályosan kitúrja az ágyból, és ezért reggel fél hatkor már a munkahelyén van. Anyának persze nem szól, mert abból balhé van… Könnyű kitalálni, hogy elég néhány kedves mosoly, egy pici törődés a fiatal szőke lánytól a marketingen, és kész a baj. Akkor pedig nem Apa lesz a hibás…
Vagy ott van egy kedves egyetemi évfolyamtársam, aki szintén maguk közé szoktatta a kisfiát. Amikor egy év után úgy döntöttek hogy a kisfiúnak ideje saját ágyba költözni, a gyerek addig sírt a rácsokba kapaszkodva, amíg nem hányt.
A gyereked mindent megér, és tégy úgy, ahogy te a legjobbnak gondolod, a legjobbnak érzed. Hiszen nő vagy, anya vagy, ki tudhatná jobban mi a legjobb a te gyerekednek?!
De közben mérlegelj, hiszen te és a párod is szereplői vagytok az életeteknek! Ne feledkezz meg magatokról! Arról a szerelemről, szeretetről, aminek gyümölcse éjszakáról éjszakára közétek furakszik. Kegyetlenül hangzik, de ez az igazság.
Forrás: pixabay.com
A gyerekeid hamarabb kirepülnek mint gondolnád. Ha nem marad melletted senki és belőled semmi, mit kezdesz majd magaddal? Attól hogy gyerekeket szültél, még mindig ugyanaz a szuper NŐ vagy, aki voltál! Vagy talán most jött el az ideje annak, hogy azzá a szuper nővé válj, aki mindig is lenni szerettél volna, és aki ott van benned.
Legyen életed!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: