Te melyik anyuka-típusba tartozol? A sorfalat erősíted? Díva vagy? Esetleg ez az első napod a játszótéri dzsungelben? Tudd meg most az alábbi – egy anyuka tapasztalatain alapuló – tanulmányból.
Forrás: pixabay.com
Rutinos anyukák már a játszótér kapuját kinyitva, (vagy ahol nincs kapu, a kavicsra, fűre, homokra, gumitéglára lépve) fel tudják mérni, hogy aznap kik vannak többségben a játszin.
Nézzünk csak körül!
A sorfal:
Vagy a padon ülnek egymás mellett, de annyian, hogy nem is érted, hogy férnek el úgy, hogy mindenki mellett ott van A TÁSKA, vagy a homokozó mellett állnak karba tett kézzel, vállt vállnak vetve, farmer halásznadrágban, fagyiszínű pólóban, és szúrós tekintettel méregetik a többi anyát.
Ha hallótávolságon belül vagy, pillanatok alatt porrá zúzzák az önbizalmad, hiszen ilyen, és ehhez hasonló versenyek folynak köztük:
„Az enyém 3,5 kg-mal született. Az semmi, az enyém 4-gyel. Az enyém egy nap 500 ml-t szopizik, az enyém két litert! Az én gyerekem egy évesen már járt. Az enyém már 10 hónaposan. Az enyém fél évesen! Az enyém 10 órát alszik éjjel. Az enyém 13-at. Az lófütty, az én gyerekem egész nap alszik!”
Ha a te gyereked 3 kg-mal született, tápszeres, és éjszakánként többször felkel, ráadásul mindezt be is vallod, jobban jársz, ha elkerülöd őket.
Forrás: pixabay.com
A süket:
Nagyon kedves, viszont egész nap nincs kihez szólnia, ezért ha bekapod a horgot, villámgyorsan mindent megtudhatsz róla, a gyerekei evési, alvási, játszási, székelési szokásairól, sőt ha nagyon belelendül, a sajátját is eléd tárja. Pontosan tudod, hogy 10 óra 52 perckor indult a kórházba szülni, mikor melyik melléből szoptatott, és azt is, mikor jött meg az első menstruációja. Érdekes, hogy Apáról általában nem mesél.
Ha te kezdenél bele egy sztoriba, egyszerűen nem hallja meg, te pedig hamar azt kívánod, hogy bár nagyon kedves, jó lenne, ha nem csak süket, de néma is lenne.
A fapados (én ide tartozom) :
Általában munka után, pőrén érkeznek a játszótérre. Se homokozó szett, se kisautó, sőt, még zsebkendő sincs anyukánál. Állandóan nyakig van a táskájában, hogy előbányásszon egy tépőzáras zsebkendőt, a reggeli bubis vizének az immár szénsav-mentes maradékát, és folyamatosan szólongatja a gyerekeit, hogy ne vegyék el más homokozó játékát anélkül, hogy elkérnék őket.
A többi anyuka jóindulatára van utalva, és általában szerencséje is van, mindig kap egy-két tiszta zsepit, és a gyerekeinek is jut játék anélkül, hogy einstandolniuk kellene. Viszont a sorfal legszívesebben fölfalná.
Forrás: pixabay.com
A díva:
Virágos ruha (fehér alapú), márkás táska, óriási napszemüveg, méregdrága szandál, és kiegészítőként a kezében a kicsinyített másának a keze. Ha fiús anyuka, akkor David Beckham miniatűrje lépked mellette.
Ha lányos anyuka, akkor könnyebb a dolga. Kislányával nem ülnek le a padra, nem mennek a homokba, maximum a szélén guggolnak. A hintába úgy ülhet a kislány, hogy előtte alaposan letakarították, arról pedig szó sem lehet, hogy levegye a szandálját. De a kislány nem is szeretné.
Ha kisfia van, akkor azt a 10 percet, amit a placcon töltenek, végig kiabálja, hogy „Gyere ki a homokozóból, vedd vissza a cipődet! Le ne vedd a zoknidat! Így nem ülsz be az autóba! Nézd meg a nadrágodat!” és társai.
Gyere farmerban játszani, sokkal jobb lesz mindenkinek!
Forrás: pixabay.com
Az érthetetlen:
Ő az, aki otthon van, GYED/GYES-en, de mégis lehozza a játszótérre a taknyos, köhögő gyerekét. És ő az, aki hazaviszi a játszótéren talált gazdátlan játékot. Egyik sem szép dolog, kérlek, ne csináld.
A gyereknek kell a levegő, ha gyógyulóban van, de a többi gyereknek nem kell a betegség.
Annak az anyukának meg, aki hazavitte a kisfiam villamosát, amit előző nap a játszótéren felejtett, Nimród üzeni, hogy szégyellje magát! (egy év után is eszébe jut néha).
A szétcsúszott:
Minimum két, de inkább három, vagy négy gyerekkel érkezik a játszótérre. A legkisebb még babakocsiban, az utána következő már totyog, a harmadik hintázni szeretne, a negyedik meg… Jézusom, hol a negyedik?
Látod rajta, hogy fáradt, hogy régóta nem volt ideje hajat mosni, hogy foltos a pólója, de minden gyerekének jut egy kéz (és egy homokozó lapát), nem kiabál, türelmes, és jól felszerelt. Sajnálod, és közben irigyled, mert te az egy vagy két gyerekedtől is simán ki tudsz akadni, ő meg sztoikus nyugalommal kezel minden helyzetet. És mindemellett van annyira jófej, hogy nem áll be a sorfalba. Meg is kapja tőlük a magáét!
Az első játszóterező (a személyes kedvencem):
Ő az a fiatal, első gyerekes anyuka, aki februártól térdelőrajtban várja, hogy mikor lehet végre ő is része a NAGY JÁTSZÓTÉRI KÖRFORGÁSNAK! Hónapokig vágyakozó tekintettel lesi babakocsizás közben a padon sorjázó anyukákat, hintában lengő, ülni már tudó babákat, és a libikókáról épp leforduló és éktelenül ordító nagyobbacskákat.
Ám amikor végre berobban a köztudatba, elkezd úgy viselkedni, mintha a világon ő lenne az egyedüli, akinek gyereke van. Hangosan, és sokat beszél a kicsihez, miközben mondandóját a körülötte lévő anyukáknak szánja magyarázatként, hogy mit miért csinál, és amit csinál, az milyen szuperjó. Édesen lelkes, de miután először megy a babája szemébe a homok, vagy nem bírja hazaimádkozni és ordítani kezd, rögtön lejjebb veszi a hangerőt, és másnap mint „normális” anyuka jelenik meg újra a közösségi térben. Betörte a gyerek.
Forrás: pixabay.com
És végül:
A tanácsadó:
Mindent tud. Tényleg! Hogyan szoptass, hogyan keverj tápszert, hogyan altasd át a gyerekkel az éjszakát, hogyan szoktasd a wc-re, melyik oviba menjen, hol vásárolj ruhát, cipőt, kenyeret, hogy vágd a haját, milyen pózban szexeljetek Apával. Sőt, igazából a mondataid végét sem várja meg, mert azt is tudja, mi jár a fejedben.
Ő az, akire minden anyatípus másképp reagál.
A sorfal nem áll szóba vele, mert tőlük úgysem tud jobban semmit.
A süket nem érti, mit mond, mert egyszerre beszélnek. Meg különben sem érdekli mit akar a másik.
A fapados anyuka a táskájában kotorászva, föl sem nézve mondogatja hogy „Aha! Tényleg? Igen? Aha!”.
A díva felhúzott szemöldökkel, szemforgatva hallgatja, aztán szó nélkül elfordul tőle, hogy infarktust kapjon, amiért a gyereke épp vizet locsol a homokba a méregdrága Pierre Cardin-szettjében.
A szétcsúszott anyukát még ő is tiszteli, így neki meg sem próbál tanácsot adni.
Viszont a játszótér-szűz anyuka ideális hallgatótárs, akivel – a többi anyuka nagy örömére – hamar meg is találják egymást.
Egy közös van mindannyiukban, mindannyiunkban: elég jó anyák vagyunk. Próbáljunk meg így tekinteni egymásra. Hiszen a problémáink sok esetben azonosak. Nem mindig vágyunk tanácsra, csak arra, hogy érezzük, nem vagyunk egyedül. Ha így állunk egymáshoz, akkor talán kevesebb nőt fog elbizonytalanítani az a bizonyos sorfal.
Forrás: pixabay.com
(Egyébként hallottatok már apukákat kritikusan beszélni egymásról?)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: