AnyuSzív

Alkalmazások, amelyek megkönnyíthetik az anyák, a nők életét.

Forrás: pixabay.com

Tegnap találtam egy olyan alkalmazást, ami abban segít, hogy ne kapkodjak fél percenként a telefonomért, és sokkal hatékonyabban, fókuszáltabban dolgozhassam. Ez a Forest nevű app, ami azzal ajándékoz meg ha legyűröd önmagad és a függőségedet, hogy nevel neked egy fát, ha 25 percig (vagy amennyi időre beállítod) nem nyúlsz a mobilodhoz. Ha közben mégis elcsábít a Facebook, akkor a fád elpusztul.

Négy fából hármat kirohasztottam, viszont megszületett a fejemben az ötlet: összeállítok magunknak egy listát azokról a mobilalkalmazásokról, amelyek anyaként, nőként könnyebbé tehetik a mindennapjainkat.

Tinybeans – az online babanapló

Forrás: tinybeans.com

Ezzel az alkalmazással már a pocakod gömbölyödésétől dokumentálhatjátok a babátok életének mérföldköveit. Az első mosolyát, az első fogacskáit, az első átaludt éjszakát. Ráadásul mindezt megoszhatjátok a családotokkal és a barátaitokkal is, biztonságos, privát háttérrel. Készíthettek vele diavetítést, és különböző szakértői cikkeket is olvashattok. (IOS/Android)

Elsősegély – mit kell tennem?

Forrás: play.google.com

A gyerekekkel a legnagyobb gondosság mellett is előfordulnak kisebb-nagyobb balesetek. Biztonságérzetet ad, ha van egy okos program a telefonodon, ami pillanatok alatt megmutatja neked, mit kell tenned, ha baj van. Fontos, hogy az alkalmazás nem helyettesíti az orvosi ellátást, de akár életet is menthetsz a segítségével! (IOS/Android)

Baby Monitor 3G – két telefon + ez az app = bébiőr

Forrás: play.google.com

Igen, ez egy bébimonitor. Nincs szükséged hozzá másra, mint két telefonra, amelyekre letöltöd az alkalmazást, az egyiket berakod a babához, a másikat magatokhoz, és láthatod, ahogy a csemetéd az igazak álmát alussza. Vagy épp nem. De legalább azt is látod anélkül, hogy vagyonokat kellene fizetned érte. (IOS/Andorid)

White Noise Baby Sleep Sounds – elalvást segítő hangok a babádnak

Forrás: play.google.com

Eső, porszívó, hajszárító, szívdobogás, szél, mind-mind monoton hangok, amiket egy gombnyomással lejátszhatsz a gyermekednek, ha letöltötted ezt az alkalmazást. Próbáld ki, lehet hogy ez lesz a csodaszer, ami lerövidíti az altatást, és megnyugtatva a babádat segít őt álomba ringatni. (Android) (IOS-re a Sleepy Sounds app-ot ajánlom.)

Baby Connect – a babád egész napja a zsebedben

Forrás: itunes.apple.com

Ez a program is egy babanapló, azonban itt nem fotókat, videókat oszthatsz meg apával vagy épp a nagymamával, hanem a gyerkőcöd napi rutinját. Dokumentálhatod hogy mikor ébredt, mikor evett, mikor cserélted ki a pelusát. Ha engem kérdezel, a napirend kialakításához nagy segítség lehet ez az app. (IOS/Android)

Baby Food Recipe – ötletek bébiételekre

Forrás: itunes.apple.com

A hozzátáplálás kezdetétől társad lehet a kifejezetten baba ételek receptjeit tartalmazó alkalmazás. Életkornak megfelelő ötleteket ad neked, ha épp nem jut eszedbe mit főzz a gyermekednek, vagy szívesen újitanál. (IOS) (Androidra a Baby Food Recipes-t ajánlom.)

Apróséf receptek– ötletek felnőtt ételekre

Forrás: play.google.com

Nem csak a gyerek éhezik meg a háznál. Az Apróséf alkalmazása több ezer, fotóval, sőt, helyenként videóval  ellátott receptötletet kínál, ha meguntad hogy apa mindig azt válaszolja a „Mit főzzek?” kérdésre, hogy „Nekem mindegy.” vagy „Nem tudom.”  Emellett te is feltöltheted a receptjeidet, és kommentálhatod a többi felhasználó ötleteit is.(IOS/Android)

E-szám kereső – ha nem mindegy, hogy mit eszik a család

Forrás: itunes.apple.com

A Tudatos Vásárlók Egyesületének szuper alkalmazása segít, hogy tisztában legyünk vele, milyen mesterséges anyagokat tartalmaznak a gyermekünknek, családunknak szánt ételek. Az alkalmazás letöltésével offline is pillanatok alatt képbe kerülhetsz az adalékanyagokkal kapcsolatban egy egyszerű, de nagyszerű kezelői felületen. Légy tudatos! (ISO/Android)

WomanLog naptár – a női kisokos

Forrás: plus.google.com

Egy jó menstruációs naptár minden nőnek jól jön. Akkor is ha épp babát terveztek, és akkor is, ha épp ellenkezőleg, szeretnéd elkerülni a teherbeesést. Rögzítheted a testhőmérsékletedet ha babaprojektben vagytok, vagy épp azt, hogy bevetted-e a fogamzásgátlódat. Ha rendellenességet tapasztalsz, azt is följegyezheted, és ez a jó kis app időről időre figyelmeztet a melleid önvizsgálatára is. (IOS/Android)

Nők Lapja Café ­– ha kikapcsolódnál

Forrás: itunes.apple.com

Az alkalmazás letöltésével egy kattintás után olvashatod is a Nők Lapja Café híreit. Az app-pal te választhatod ki a téged érdeklő témákat, értékelheted, és elmentheted a cikkeket, képeslapot küldhetsz, szerencsesütit bonthatsz, és a horoszkópodat is elolvashatod. (IOS/Android)

Gyerünk lányok, ne hagyjuk elveszni ezeket a klassz, instant segítségeket, amelyekért csupán a táskánkba, vagy a zsebünkbe kell nyúlnunk!

Ha tetszett a cikk, oszd meg, és csatlakozz hozzánk az AnyuSzív Facebook csoportban, és a blog Facebook oldalán!

Gondoltál már arra, mennyivel kevesebb stresszel járna a gyereknevelés, ha egy napig a „hisztis, rosszevő, rosszalvó, feleselő, nyávogó” gyereked szemüvegén keresztül szemlélnéd a világot?

Forrás: pixabay.com

Nem csak a kicsikkel kapcsolatban igaz, hogy sokkal jobban tudnánk együttműködni a másikkal, ha nem csak a saját nézőpontunkból tekintenénk bizonyos helyzeteket, hanem megpróbálnánk a másik szemszögéből is megvizsgálni azokat.

Nem egy anyukától hallottam, és jómagam is így vagyok ezzel, hogy az egyik legnagyobb nehézség a babákkal és kisgyerekekkel (vagy akár a kamaszokkal is), hogy nem értjük őket, hiszen nem minden esetben tudják egyértelműek kifejezni önmagukat. Nem tudjuk, mit szeretnének, mit éreznek, miért sírnak, miért ingerültek. Fáj valamijük? Bántották őket? Milyen anya vagyok, hogy nem érzem a gyerekem minden rezdülését?

Ahogy nőnek, egyre több dolog válik világossá. De akármilyen picik is, önálló individuumok, akikre sokszor hiába próbáljuk meg ráerőltetni a saját igényeinket és akaratunkat.

Nem mindig értjük, miért ül le a járdára, miért nem eszi meg az uzsonnát, miért sír éjjel, miért megy egyik nap kitörő örömmel az oviba, másnap pedig miért csimpaszkodik sírva a lábunkba a csoportszoba előtt.

Ha egy napra a négy és fél éves fiam bőrébe bújhatnék, talán megérteném…

• hogy reggel miért nem enged maga mellé az ágyba, amikor este imádja, ha összebújunk?
• hogy hogy a viharba nem unta még meg a neszkvik gabonagolyókat?
• miért a piros színűeket eszi ki először a vitaminból?
• mit vár a legjobban amikor az oviban ledobálja a cipőit? Melyik játékot szeretné levenni?
• ki mellett ül a reggelinél?
• miért szereti az óvónéniket, mik azok a tulajdonságaik, amik az én fiamnak fontosak?

Forrás: pixabay.com

• kik azok akik őt szeretik?
• hogy bírja megenni a körözöttes kenyeret?
• mire gondol miközben a déli alvás előtt hallgatja a mesét és az ujját szopja?
• mi az első gondolata miután felébredt?
• mikor kezdi el várni, hogy érte menjek?
• mit érez, amikor meglát délután?
• tényleg nem hallja, amikor ötödjére kérek tőle valamit, vagy passzióból tetteti süketnek magát?
• milyennek lát, amikor hatodjára eldurran az agyam, és felemelem a hangom?
• mit érez, amikor a főzés vagy a vasalás miatt nem tudok játszani vele?
• miért harapja meg az öccsét?
• miért szabotálja mindig a „jól van Petyus, üljél bömbölve a bolt közepén amiatt a csoki miatt, én elmegyek tejért, mindjárt jövök” akcióimat, ha közben képes véresre harapni az öccse hátát? (Jó, ezt értem, azért mert imádja.)

Forrás: pixabay.com

• ha megdicsérem, miért mondja, hogy nem is ügyes?
• miért kérdezi meg fél perc múlva, hogy ugye ügyes vagyok?
• honnan van ennyi energiája?
• miért gondolja, hogy a lábujj-köröm levágása fáj?
• miért fél, amikor a Verdákban Piró a tűzoltó lelocsolja McQueen-t?
• miért szeret nyomorogni az öccse gyerekülésében?
• miért nem hajlandó felvenni az új neonzöld zoknit, amit vettem neki?
• örül, hogy mi vagyunk a szülei?
• mi az, amivel azt hisszük az apjukkal, hogy jót teszünk neki, közben meg éppen nagy elánnal elrontunk valamit?
• van-e valami, amit nem mondd el, és ha van, miért nem mondja el? (Ez még jobban érdekel!)

A kisebbikem két éves múlt, bőven vannak vakfoltjaim vele kapcsolatban is:

• miért ordít minden reggel, ha én viszem, hogy az apjával szeretne menni a csanába?
• miért ordít minden reggel, ha az apja viszi, hogy velem szeretne jönni?
• miért nem hajlandó felvenni a benti szandálját reggelenként?
• miért hagy ott néha, mint Szent Pál az oláhokat a csana előszobájában?
• miért veri magát néha a csana előszobájában, hogy nem megy be?

Forrás: pixabay.com

• meddig sír, ha sír reggel?
• mennyire vágyódik utánam?
• mennyire teszek rosszat azzal, hogy már közösségbe jár?
• mennyire teszek jót azzal, ha közösségbe jár?
• miért nem hajlandó felvenni az új ruháit?
• miért akart mindenáron kiszaladni az utcára?
• tényleg azt gondolja, hogy ha a hűtő elé veti magát bömbölve, akkor megkapja vacsora helyett a túrórudit?
• miért küld el reggelenként maga mellől ő is, miközben este a bátyjával versenyt könyörögnek, hogy még egy kicsit maradjak az ágyukban? (A rácsosban… Jól szoktunk kinézni.)
• miért épp a középső-és gyűrűsujját szopja?(Metálvillában nyomja.)
• a gyümölcsös tejberizsnek miért nem eszi meg a gyümölcsét?
• miért nem hajlandó megenni a natúr tejberizst?

Forrás: pixabay.com

• miért gondolja, hogy a bátyját fejenharapni jó ötlet?
• mit evett meg Panni elől? (Minden este elmondja: „Medettem a Panniét!”. De mit?)
• miért nem hajlandó a saját cipőjét felvenni?
• miért a bátyjára már kicsi, őrá meg még nagy cipőt kell ráadni, hogy egyben maradjon a lakás?
• ő vajon milyennek lát engem?
• ugyanolyan elmondhatatlan érzés neki is amikor hozzám bújik?
• ugyanúgy hiányzom neki napközben, mint ő nekem?

Szívesen folytatnám, de szeretnék holnap reggel előtt ágyba kerülni.

Van hogy csak állok felettük, széttárt karokkal nézem az épp aktuális, számomra érthetetlen tevékenységüket, vagy épp annak eredményét, és csak ezt mondogatom magamban: „Nem értem… Nem értem…”.

Tegnap rávettek, hogy leguruljak a lépcsőházunkkal szemben fekvő mikrodombon… El nem tudom mondani mennyire fájt, ahogy a kemény föld, a buckák, a fűcsomók megnyomták az oldalamat meg a hátamat. Ők meg százszor legurultak rajta egymás után, egy nyikk nélkül.

Ezt sem értem, hiszen fáradt felnőtt vagyok.

Ahelyett hogy önfeledt gyerek lennék legalább akkor, amikor velük játszom. Ahelyett, hogy arra figyeltem volna, hogy milyen klassz móka gyorsan pörögni a lejtőn.

Kit érdekel hogy egy kicsit fáj?

Forrás: pixabay.com

Ha neked is vannak ehhez hasonló, vagy még meglepőbb kérdéseid, akkor csatlakozz hozzánk a Facebookon az AnyuSzív-csoportban és az Anyuszív blog oldalán! Hátha együtt megfejtjük a gyerekeket!

Te megteszel mindent azért, hogy boldogabban élhesd az életed?

Forrás: pixabay.com

A boldogság egy relatív fogalom. Ahányan vagyunk, annyiféle elképzelésünk van arról, mi is a boldogság.

Aki rendszeresen olvassa az írásaimat, tudja, hogy nem szoktam kamu tippeket, bulváros tanácsokat osztogatni, sőt. Megosztóan őszinték a cikkeim. Most sem lesz ez másképp.

Nem kínálok csodaszereket, transzcendens módszereket, hazug szolgáltatásokat, és nem biztatlak, hogy ossz meg pénzfákat,meg Isten tudja miket a Facebookon, és már kopogtat is nálad egy zsák pénz, több idő, vagy épp az Igazi.

Van ugyanis valaki, aki többet tud tenni a saját boldogságáért, mint bárki más. Bizony, ott tükröződik az arca a telefonod kijelzőjén/számítógéped monitorján.

Nem olyan rég ismerkedtem meg az egyik méltatlanul kevéssé elterjedt segítő szakmával, a coaching-gal. A coach tulajdonképpen egy kísérő, aki személyre szabott kérdéseivel és fejlesztő feladataival segíti ügyfelét abban, hogy a benne lévő megoldások felszínre kerüljenek, a korlátok pedig, melyet az ügyfél általában önmagának állít, ledőljenek, legyen szó magánéletről, vagy szakmai kérdésekről.

Forrás: pixabay.com

Az alábbi boldogságtippeket a tegnapi coaching tanfolyamon tanultam, és azonnal megszületett a fejemben az új bejegyzés ötlete.

Vannak a boldogságunknak olyan feltételei, amelyeken nem tudunk változtatni. Ilyenek a genetikai adottságaink (tudjuk, hogy a hormonjaink “ajándéka” a boldogság), a személyiségtípusunk (van aki a napfelkeltének is tud örülni, míg van aki észre sem veszi), és sok esetben a külső (anyagi, lakhatási) körülményeinket sem tudjuk azonnal jobbá tenni.

Nézzük hát, hogy tudunk segíteni önmagunknak, hogy teljesebbnek érezzük az életünket!

Fontos, hogy ne a jövőtől várjuk a boldogságot. “Jól fogom érezni magam, ha nagyobb házunk lesz, ha szabadságon leszek, ha lesz valakim…”. Ne is a nosztalgiázásban éljük meg. “Milyen boldog voltam amikor nem itt éltem, gyerek voltam, más volt a párom…” A boldogságot a MOSTBAN kell keresned! Ne akarj mindig máshol lenni! Lassítsd le a gondolataidat, élesítsd ki az érzékszerveidet, és lásd meg, halld meg, tapintsd meg a jelen örömforrásait!

Vedd észre azokat a falakat, amiket te húztál fel önmagad és a boldogságod közé! “A főnököm nem szeret engem, ezt nem tudom megoldani, nincs más választásom, senkinek nem kellek…” Gondold végig! Biztos hogy így van? Vagy csak kényelmesebb azt mondani, hogy minden rossz, mint kilépni a komfortzónádból?

Forrás: pixabay.com

Ismerd meg, és merd felvállalni a saját igazságaidat! Ahányan vagyunk, annyiféleképp látjuk a világot! Miért kell neked elhinned azt amit a kollégáid, amit a többi anyuka, amit a saját szüleid mondanak? Ők teljesen más nézőpontból szemlélik a világot! Az az ő igazságuk. A te nézőpontod pedig a tiéd! Mit gondolsz, a te boldogságod az ő igazságuktól, vagy a sajátodtól függ? Ez különösen igaz a gyereknevelésre. Olvassuk, hallgatjuk a tanácsok egymásnak ellentmondó sokaságát, miközben a saját megérzéseinkben, ösztöneinkben kételkedünk. Ne feledd, minden gyerek más! És ne feledd, a saját gyereked is más, mint te!

Kommunikálj! Emberekkel élsz és dolgozol együtt. Hányszor előfordult, hogy problémád volt, és ahelyett, hogy elmondtad volna a párodnak, a főnöknek, anyósodnak, hogy mi a gondod, előre lejátszottad magadban a párbeszédeket a saját elképzeléseid szerint. A másik mit sem tudott arról, hogy valami nem tetszik neked, csupán a bús, vagy épp idegtől rángatózó ábrázatoddal szembesült, és ez elég rossz kezdet egy konfliktus békés rendezéséhez. Nem vagyunk gondolatolvasók, beszélned kell, ha javítani szeretnél a helyzeteden!

Újíts! Az embernek alkatilag szüksége van az új dolgokra. Nem kell nagyban, sőt még pénzben sem feltétlenül gondolkoznod. Próbáljatok ki a gyerkőccel új játszótereket, ha dolgozol, menj új útvonalon a munkába! Főzz másképp, vegyél a megszokottól eltérő színű szemfestéket… Határtalan lehetőségeid vannak, ha meglátod őket!

Forrás: pixabay.com

Vedd tudomásul, a boldogság olyan, mint az áruházban összeállított ajándékcsomagok! A drágább csomagban több árucikk van. Ha többet teszel érte, a boldogságcsomagodban több klassz dolgot találsz! Minél bátrabban indulsz el a kényelmi helyzetedből kivezető úton, annál nagyobb eredményre számíthatsz.

Ne felejtsd el! Két dolog van, amiben minden élethelyzetben választásod van:

A gondolkodásmódod és a reakcióid.

Eldöntheted, hogy azt mantrázod magadban, hogy ma bal lábbal keltél fel, vagy elkezdesz örülni neki, hogy felkeltél. Nem mindenki volt ilyen szerencsés ma reggel. Szétvethet az ideg, amiért a gyereked kiborította a ragacsos-cukros teát a frissen felmosott konyhában, vagy örülhetsz neki, hogy itt van neked ez az ördögfióka.

Idő kell, amíg átprogramozod az agyad, de ha minden nap csak egy pozitív gondolatot keresel a Facebook-on vagy a Google-ben, két-három hét alatt érezni fogod magadon a változást.

A fenti dolgokhoz nem kell nagyobb autó, medencés ház, álomruhatár (oké, ettől nem érezném rosszul magam). Csupán arra van szükség, hogy lelassíts, és panaszkodás, vagy lusta vágyakozás helyett átgondold, mi az amit te tehetsz meg a saját boldogulásodért. Meglátod, ebből nem csak te, hanem a családod is profitálnak!

Forrás: pixabay.com

Bízom benne, hogy néhány éven belül sokkal szélesebb körben lesz ismert a coaching módszere. Ha valaki azt tűzné ki célul, hogy nagy tömegek számára is ismertté tegye ezt a fantasztikus módszert óriásplakátokkal, rádió vagy tévéreklámokkal, rám számíthat! Hiánypótló lenne, különösen egy olyan társadalomban, ami ennyire szereti megtalálni azokat a módokat, amelyekkel valamit NEM lehet megoldani.

Ezúton is köszönöm Solymosi Eduárdnak, üzleti-, vezetői és életvezetési coachnak, hogy az előadásában megismerhettem a fentieket, és köszönöm Rusznák Péternek, a Pro Bona Coaching & Training Center ügyvezetőjének, aki az International Associaton of Coaching Magyar Tagozatának elnöke, és nem mellesleg kiváló oktató, hogy hozzájárult a bejegyzés megszületéséhez.

Ha azt érzed, elakadtál, nem tudod merre indulj el akár a magán-, akár a szakmai életedben, keress bátran egy coach-ot! Novembertől rám is számíthatsz!

Minden nap érdekességekkel, aktualitásokkal, és a legfrissebb bejegyzésekkel vár téged a blog Facebook oldala.

Elképzelhetetlen, hogy az emberek tiszteljék egymás munkásságát akkor is, ha épp versenyhelyzetben vannak?

Forrás: pixabay.com

Három napja gondolkozom rajta, hogy megírjam-e ezt a posztot. Még ma reggel is alternatív témákban fogalmazgattam bejegyzés töredékeket, de annyira kikívánkoznak belőlem az alábbi sorok, és hol adhatnám ki magamból, ha nem a saját felületemen?

Jövő hét hétfőn zárul le az Allianz által meghirdetett blogverseny szavazása. Nekem ez az első ilyen versenyem, és már azért megérte elindulni, mert miközben a versenytársaim blogjai között szemezgettem, szuper oldalakra bukkantam.

Kisiskolás koromban aktív versenyző voltam, bár különösebben nem élveztem a plusz felkészüléssel járó macerát. Az egyetemi perbeszédversenyt már annál inkább.

Ám ez a mostani kihívás, mivel tényleg arról szól, amit igazán szeretek csinálni, igazán feldob!

Forrás: pixabay.com

Tök jó lenne nyerni! Bloggertársaimhoz hasonlóan én is buzdítom az olvasóimat a szavazásra, élek az Allianz kihívásai-adta lehetőségekkel, lelkesen írtam az integrált oktatásról és a túlnépesedésről szóló bejegyzéseimet a fenntartható fejlődés jegyében.

Közben pedig vissza-visszatérek az újonnan megismert blogokra, és még a saját kategóriáimban is vannak olyan bloggerek, akiknek nagyon szurkolok. Az Apu-kalipszis blog az egyik kedvencem. S hogy miért “reklámozom” a versenytársamat? Mert tetszik a blog. Mert meglep, hogy egy férfinak is van annyi vér a pucájában, hogy a világ elé tárja a gyermekével kapcsolatos érzéseit. 

A Mom with five blogban a dizájn az, ami megfogott. Érdemes megnézni, gyönyörű.

S hogy miért akartam mindenáron megírni ezt a posztot?

Mert a múlt héten elkaptam egy megjegyzést, miszerint ezek a versenyek nem arról szólnak, hogy kié a legjobb blog (totál relatív, bár itt szakmai zsűri is van), hanem hogy ki tud a legtöbb szavazatot, lájkot begyűjteni, mindegy hogy milyen módszerrel. Nem számít, hogy ki írta, milyen online felületen, és milyen konkrétumokat említ módszerként. (Bár bevallom hogy csalódás volt számomra a személy, de egyszer majd csak kiöli belőlem a világ a naívát.)

Forrás: pixabay.com

Mindenesetre minden versenyző és nem versenyző blogger nevében kikérem magamnak!

Mindegyikünk blogjában komoly munka van!

A teljesség igénye nélkül:

A gasztrósok sütnek, főznek, italokat készítenek, tálalnak, kísérleteznek, recepteket írnak, fázisfotókat készítenek, konyhát takarítanak.

Forrás: pixabay.com

Az utazással kapcsolatos blogokat vezetők szerencsésebb fele valóban utazik, figyel, jegyzetel, fordít, kérdez, pénzt költ. A többiek kutatnak,online és offline útikönyveket bújnak, hogy hitelesen tudjanak bemutatni egy-egy helységet.

Forrás: pixabay.com

Az életmód témában írók motivációs írásokat böngésznek, diétákat bújnak, van hogy ki is próbálják őket! Recepteket keresnek és készítenek el, edzésterveket tesztelnek, és a saját lelkierejükből adnak át, hogy az olvasóikat ösztönözzék.

Forrás: pixabay.com

A könnyedebb, bulvárosabb irányvonalat képviselő írók érdekes cikkek után kutatnak, fordítanak, fotókat keresnek, történetekre kíváncsiak.

Forrás: pixabay.com

A DIY-bloggerek fúrnak, faragnak, gyöngyöt fűznek (Anya, fűzz velem gyöngyöt blog), lépésről lépésre fotóznak, leírásokat készítenek, hogy segítsenek a követőiknek.

Forrás: pixabay.com

A könyves blogok írói olvasnak, átfogó és részletes jellemzést írnak a könyvekről, figyelik a megjelenéseket, nem csak a hazai, hanem a külföldi könyvpiacon is.

Forrás: pixabay.com

Nem kell messzire menni, a CaféBlog.hu-n, vagy a Bloglovin.com-on is jól látható mennyi témában osztják meg az olvasóval a bloggerek a tapasztalataikat, ötleteiket úgy, hogy a legnagyobb részük egy fillért sem keres vele!

Sokan munka és család mellett készítik el a bejegyzéseiket.

Én egy héten három posztot írok, de gyakorlatilag úgy érzem, mintha két állásom lenne.

Verseny vagy sem, tiszteljük a másik munkásságát!

Mondom ezt mint olvasó és mint blogger.

Sok sikert, jó munkát!

Uff!

Valóban annyira elfoglal minket a családunk, a munkánk, hogy nem jut idő az alapvető szükségleteinkre? Vagy könnyebb kifogást keresni, mint felemelni a fenekünket, és rájönni, hogy a dolgokba belekezdeni a legnehezebb?

Forrás: pixabay.com

Gyakran gondolkozom el rajta, hogy amíg egy gyerekem volt, akkor miben fáradtam el estére, és azon, hogy amikor még nem volt gyerekem, mivel töltöttem a napjaimat?

Való igaz, hogy a gyerekeim és a munkám kötik le az időm és az energiáim nagy részét. De valóban csupán ebből áll az élet?

Nem vagyok álszent, rengetegszer mondom azt, hogy nincs időm, mert a gyerekek…

És rengetegszer hallom is ugyanezt…

De valóban nincs időnk? Nem arról van inkább szó, hogy örülünk minden percnek, amit egyhelyben ülve tölthetünk (nem a számítógép előtt)?

Na, nézzük lányok, mi az ami egyszerűen nem fért bele az időnkbe:

A hajmosás. Ezt nem veszem be! Azt igen, hogy a hajszárítás már nem fért bele, de egy hajmosás két perc. Az én módszerem az, hogy este megmosom a hajam, és addig törölközővel a fejemen járkálok, amíg le nem fekszem. Ha addig nem szárad meg, akkor éjszakára is betakarom a hajam a törcsivel, hogy ne fázzon meg a fejem. Tessék hajat mosni!! Sokkal jobban fogod érezni magad, ha nem zsíros hajjal kell ácsorognod a gyerek mellett a homokozó szélén, a sorban a boltban, vagy apa mellett a baráti összejövetelen.

Forrás: pixabay.com

Sminkelés. Oké, ezt beveszem. A full sminket én is már réges-rég elfelejtettem. De egy szempillaspirált, egy szemkontúrt, egy pici arcpírt meddig tart feldobni? Pontosan! Semeddig! És mennyivel érzed nőiesebbnek magad? Sokkal! Azt a két percet pedig a gyerkőc is kibírja. (Nekem van hogy a fiaim pirosítják az arcomat… Meg a nyakamat… Meg a fülemet…)

Forrás: pixabay.com

A sport. Erre nekem sincs időm, nyugi. Hétfőn már majdnem felkeltem fél hatkor, hogy lemenjek az uszodába, de rájöttem, hogy meg fogok fázni, nem érünk időben oda az oviba, biztos sírnak a gyerekek, ha felkelnek és nem vagyok ott… bla…bla…bla…. Egyszer rá fogom venni magam, mert sokkal jobb a közérzetem, amikor rendszeresen sportolok. (12 éve nem nagyon volt ilyen, de rajta vagyok!) Több türelmem van, jobban szeretem, jobban érzem a testem, és könnyebben lépést tartok a fiúkkal is. Abban a két-három hétben, amíg a lelkesedésem tart. Na de majd most!

Forrás: pixabay.com

A felöltözés. Az első időkben nem szól másról az életünk, mint az ismerkedésről, a pánikról, hogy eszik-e a babánk, alszik-e, lélegzik-e, produkál-e a pelusba. Törvényszerű, hogy ezt pizsamában tegyük? Vagy kinyúlt mackóban? Nekem az a tapasztalatom, hogy fele annyira sem érzem magam szerencsétlennek, ha legalább egy farmer és egy vicces Miki egeres póló van rajtam, mintha egész nap nyúlnék-mállnék egy melegítőben meg a pizsifelsőmben. Az esküvői tanúm, Ildi fixa ideája volt a jogi egyetemen hogy „ha már megbukunk, legalább jól nézzünk ki!” Gyakorlatilag az operabálba is mehetett volna reggelenként, mikor vizsgázni indult a koliból. Annyi energiát fordítunk arra, hogy a gyerekeinket szépen felöltöztettük. Öltözzünk fel szépen mi is!

Forrás: pixabay.com

Vásárlás. Nem, nem a gyerekeknek. Magadnak! Ruhát! Tudod, blúzok, cipők, nadrágok, bizsuk! Nincs időd elmenni egy bevásárlóközpontba? Nem kifogás! Szinte minden butiknak van már webáruháza. Csukd be a szemed, és képzeld el, ahogy megemelkedik az adrenalin-szinted, ahogy meghallod a futár csengetését. Kikapod a kezéből a csomagod, az endorfin beelőzi az adrenalint, és szétárad benned az öröm, ahogy téped a csomagolást, felpróbálod az új szerzeményedet, végig nézel magadon a tükörben, és egy kipirult arcú, boldog nőt látsz, a nyúzott, fáradt, és bizony kicsit szürke anyuka helyett.

Forrás: pixabay.com

A barátnőid. Hát… Bort iszom és vizet prédikálok. Nem vagyok büszke rá, de van, hogy nem azért nem hívom fel a lányokat, vagy nem azért nem találkozom velük, mert nincs időm, hanem mert egyszerűen élvezem a csendet, a nyugalmat esténként. Persze kitalálok mindent, elsősorban önmagamnak, hogy a gyerekeket én szoktam lefektetni, hogy mire bejutok a városba már indulhatnék is haza, hétvégén szeretnék egész nap a családommal lenni, és néha hosszú hetek, vagy esetleg hónap telnek el mire újra látjuk egymást. Olyankor mindig rájövök, hogy magammal szúrok ki, ha elhanyagolom őket. A nevetés, a női beszélgetések, az őszinteségük, a semmihez sem hasonlítható szeretetük feltölt, és erőt ad a mindennapokhoz. Úgyhogy holnap találkozom is az egyikükkel. Hívd fel őket te is!

Forrás: pixabay.com

Nincs időm önmagamra! Nekem ez a kedvenc panaszom, van, hogy rikácsolva vágom a férjem fejéhez. Nem mintha ő lenne a hibás, de ez benne volt a használati utasításomban: ha kimerültem, mindig ő a hibás. Nem mindenki igényli az énidőt, én viszont hatványozottan. Egyedül, csendben, a gondolataimmal. Nem vezetés közben, nem főzés közben, nem tévézés közben. Hanem például séta, vagy futás (megint a sport…) közben. Bevallom, amikor a fiúk kicsik voltak, és a babakocsiban elaludtak, akkor én zenét hallgattam miközben tologattam őket. Volt, aki ferde szemmel nézett rám emiatt, de nem zavart, és legalább ki tudtam kapcsolni egy kicsit.

Forrás: pixabay.com

Alvás. Van ez a tanács, hogy aludj te is, amikor a baba alszik. Ez egy nagyon jó tanács. Tudom, takarítás, mosogatás, vasalás… Az lenne a kérdésem, hogy mászott-e már ki mosatlan edény a mosogatóból? (Az albérletünkben egyetemista koromban egyszer majdnem, de az más tészta.) Ugrott-e le tiszta ruha magától a szárítóról? Sajnos nem. Vagyis minden megvár. Fél óra pihenés napközben aranyat ér! Pláne ha nehezek az éjszakák. Egy tiszta lakás egy szétcsúszott, ingerült anyával viszont nem épp egy meleg családi fészek.

Forrás: pixabay.com

A végére hagytam a legfontosabbat, mert azt hiszem, ezen múlik leginkább egy család élete. Nincs időm/energiám a páromra. Azért mert anya lettél, még nő maradtál. A párod pedig ugyanúgy a párod. A férfi, aki ugyanúgy várja a szeretet, a kedvességet, az időt, a törődést, a szerelmet, a szexet a tőled (nem mástól!!), mint a gyermeketek érkezése előtt. Hunyd be a szemed és képzelj el egy mackóalsós, kinyúlt pólós, sápadt arcú, önmagát kész katasztrófának érző embert, és állíts mellé egy nőt farmerban, egy topban, két kanyarintásnyi spirállal, egy fél vonásnyi szemceruzával, és egy leheletnyi pirosítóval az arcán. Tudom, hogy azt gondolod, hogy te vagy a legfáradtabb, legkifacsartabb ember a háztartásban, de ha kicsit kidugod a fejed a saját panaszaid mögül, megláthatod a férfit, aki egész nap dolgozott, ugyanúgy ahogy te. Fáradt, mert zrikálta a főnöke, dilettánsok a munkatársai, és be kell tanítania azt az új szőke lányt… Törődj vele, hogy az az új szőke lány ne legyen több, mint kolléganő. Ajánlom figyelmedbe továbbá a blog Párkapcsolati egyszeregy menüpontját.

Forrás: pixabay.com

Tedd hát le a telefonodat, és hagyd abba a panaszkodást, hogy semmire nincs időd és energiád!

DE VAN!

Ha valamit el szeretnél érni, akár csak azt, hogy jobban érezd magad a bőrödben, vagy hogy több türelmed legyen a gyerekeidhez, gondolkozz el rajta mit tehetnél ennek érdekében! Ha a családodról van szó, képes vagy mindenre! Kezdj el tenni önmagadért! Okos nő vagy, menni fog!

Ezért imádom a coachingot, és alig várom, hogy novemberben levizsgázzam! Szeretném minél több embernek megmutatni, hogy önmagunk korlátait, csak mi tudjuk lerombolni. Szeretném, ha sokan megismernék azt a semmihez sem fogható érzést, amit a saját erőnkből elért sikereink adnak!

Hétfőig tart az Allianz blogverseny szavazása, amin Te is menő sportszerkókat nyerhetsz a voksoddal.  Szavazz az AnyuSzívre a http://www.allianzblogverseny.hu oldalon a Gyerek és az Életmód kategóriákban. Minden szavazat számít, nagyon megköszönöm ha megtisztelsz vele!

Vár téged a blog Facebook-oldala!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Mától követhettek a bloglovin.com-on! 🙂

Majdnem mindenkinek van az életében egy „mi lett volna ha”. Egy szerelem, amiről azt hittük, örökké fog tartani, és aminek emlékét nem tudta egészen elhalványítani az idő.

Múlt héten megnéztem az új Bridget Jones-filmet, és az egyik apajelölt annyira emlékeztetett az én Hufnágel Pistimre, hogy arra gondoltam, megkérdezem az AnyuSzív Facebook-csoportban a lányokat, hogy az ő életükben a férjük/párjuk/gyerekeik apja előtt volt-e olyan szerelem, amelyről akkor azt hitték, egy életre szól. Akkor is, ha éppen bele készültek dögleni.

A lányok kezdeti félszegsége után kiderült, hogy jó néhányan őrzik a „majdnem nagy Ő” emlékét.

Jót nevettem, mikor egyikük visszakérdezett, hogy nekem van-e Hufnágel Pistim. Hogyne volna, a Jutalomjáték róla is szól!

Addig elemezgettük a témát, hogy arra kértem az anyukáimat: akinek van kedve, írja meg, mit mondana most annak az egykori szerelemnek, aki olyan neki, mint Bridgetnek Daniel, Carrie-nek Aiden, Bellának Jacob, Mézga Paulának Hufnágel Pisti. Majdnem a legnagyobb. De csak majdnem.

Vártam. Vártam egy órát, kettőt, semmi. Elnémultak a lányok.

Megértettem őket.

Hiszen boldog kapcsolatban, házasságban élnek, gyerekeik vannak, talán nem tartanák helyesnek, ha egy pillanatnál tovább foglalkoznának a múlttal.

Én is így éreztem. Aztán rájöttem, hogy a Hufnágel Pistik, a nagy szerelmek, a nagy csalódások mind hozzájárultak ahhoz, hogy most ott tartunk ahol. Volt, hogy gyengék voltunk… De először gyengének kellett lennünk ahhoz, hogy megerősödhessünk.

Hogy képesek legyünk a saját lábunkra állni. Tisztán látni, hogy mi az, ami nekünk jó. Mérlegelni, mennyit vagyunk hajlandóak önmagunkból engedni, és mennyit várhatunk el a másiktól ahhoz, hogy egy kapcsolat ne csak működjön, de mindenki jól érezze magát benne.

Forrás: pixabay.com

Tettem hát egy utolsó próbát, leírtam a saját gondolataimat, hátha megtörik a jég.

Megtört.

Az én AnyuSzív-anyukáim így mondanak istenhozzádot a régi szerelmeknek:

„Ha akkor nem szakítottak volna el minket egymástól, máig együtt lennénk, és tőled született volna a három gyermekem.”

„Igazad volt! Nekem így tökéletes az életem! Te nem akartál gyereket a korkülönbség miatt, és mert neked már volt egy nagylányod. Hálás vagyok, hogy szakítottunk, mert így megtaláltam a másik felem, akivel három gyönyörű kisfiút vállaltunk, és igazi családként élünk.”

„Azt hiszem jobb lettem, de úgy látom, te semmit nem tanultál. Ha együtt maradunk, most gyermek nélküli nő lennék, társas magányban egy olyan kapcsolatban ahol csak a pénz és a külsőségek számítanak.”

„Kedves Keresztem! Titkon így, hívlak, bocsi… Életem egyik legnehezebb tusája volt elmenekülni tőled és a cimkéktől, amiket rám aggattál. Végre nem remeg a gyomrom, várva hogy mikor csettintesz értem, aztán dobsz el újra. Végre megtaláltam a másik felem, aki megbecsül, és nem lábtörlőnek használ. Végre kijelenthetem, hogy boldog vagyok.”

„Ha hozzád mentem volna, rég elváltunk volna. Ha sikerült volna összehozni azt a babát, biztosan egyedül nevelném. Mert te sosem bírtál a férfiasságoddal. Hálás vagyok, hogy „idő előtt” megcsaltál. Így megtalálhattam azt az embert, akivel családot mertem alapítani.”

„Talán jobb is, hogy annak idején addig zaklattál telefonon, hogy a barátnődnek is feltűnt a hatalmas telefonszámla. Lebuktunk, és így véget ért a több évig tartó titkos kapcsolatunk. És ez így van jól. Mert ha veled maradtam volna, nem hiszem, hogy ilyen boldog és nyugodt kapcsolatban élnék, mint most.”

Forrás: pixabay.com

„Te voltál az első szerelmem, de erről hosszú évekig mit sem tudtál. Aztán egy osztálytalálkozón te voltál az, aki nem látott meg mást, csak engem. Nem szóltál máshoz, csak hozzám. Éjjel hiába álltak meg mellettünk egymás után a vonatok az állomáson, te egyikre sem szálltál fel. Maradni akartál. Velem. Másnap nem hívtalak, de nem törődtél bele. Eljöttél hozzám, de a meglepetés és a nappali fény már nem voltak cinkosaink. Elmentél, és én nem láttalak többé. Évekkel később beszéltünk telefonon, és elmondtad, hogy sokszor eszedbe jut az az éjszaka, ami velem is örökre velem marad.”

„Köszönöm a sorsnak hogy nem maradtunk együtt. Hogy nem lettem a külföldön élő drogos férjét itthon váró feleség, akinek együtt kell élnie az alkoholista anyósával. Köszönöm hogy elhitted a nővérednek, hogy megcsaltalak, és engem meg sem hallgatva elküldtél… Azt hittem belepusztulok, de megfogadtam, hogy soha többé nem nézek rád. Köszönöm, hogy volt erőm megtartani a fogadalmam mikor két évvel később a küszöbömet kapartad. És köszönöm, hogy egy szuper pasi lett a férjem, és nem te.”

Volt, aki egy Juhász Gyula Anna örökjének részleteivel búcsúzott:

„Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben

…

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

…”

Forrás: pixabay.com

„Ha nem találkozom veled, nem szenvedtem volna, mint a kutya, és nem mentem volna bele még egy önpusztító kapcsolatba, amelyből azonban megerősödve szálltam ki. Észrevettem ki az, akiért érdemes harcolnom, és akivel már második kifiunkat várjuk. Ha veled maradok, valószínűleg nem lett volna gyermekünk, csak a rettegés, hogy mikor találsz helyettem is egy újabbat.”

És végül…

„Akkor majdnem beledöglöttem, de ma már hálás vagyok, hogy olyan gyáva voltál 15 éve. Aztán 10 éve. Aztán 5 éve. Ha még együtt lennénk, azóta sakkozhatnék, hogy melyik az igazi éned: a fülét-farkát behúzó kisfiú, vagy a nagyszájú showman, aki szórja az egyre gyengülő poénokat. Hiszen te magad sem tudod. Kívánom, hogy merj szembenézni önmagaddal, akkor megtalálod azt, ami és aki jó neked.”

Nem egyformán emlékeznek a lányok. Van, akiben a pozitív élmények maradtak meg, van azonban olyan is, aki inkább a negatívumokra emlékszik. (Egyébként én is.)

Ne szégyelld, hogy van múltad, és azt sem, hogy eszedbe jut néha!

Légy hálás azokért a dolgokért, amik megerősítettek, amik tanítottak, vagy egyszerűen csak légy hálás érte, hogy mindazt, ami történt átélhetted. És túlélted.

Ha szereted az írásaimat, és szeretnél menő sportszerkókat nyerni, szavazz az AnyuSzívre a http://www.allianzblogverseny.hu oldalon a Gyerek és az Életmód kategóriákban.

Forrás: pixabay.com

Ha te is szívesen beszélgetnél hasonló nőket, anyukákat érintő témákról, várunk téged is az AnyuSzívben.

A tudatosabb szexualitás megállíthatja a népesség további ugrásszerű növekedését.

Hétmilliárd-négyszázötvenmillió-ötszáznyolvannyolcezer-száztizenkilenc.

Ennyien voltunk abban a pillanatban, amikor írni kezdtem a bejegyzést.

Azóta több százzal, sőt, valószínűleg több ezerrel többen lettünk.

Túlnépesedünk.

Halljuk szinte minden nap, s ha erre gondolunk, zsúfolt, hulladékban fürdő indiai negyedek, angolkóros, HIV-pozitív afrikai csecsemők képe dereng fel a szemünk előtt.

Nem véletlenül, hiszen az emberiség peremére szorult társadalmakra jellemző, hogy több gyermek születik, mint amit a gazdaság elbír.

Forrás: pixabay.com

Ehhez képest Magyarország korfája folyamatosan azt mutatja, hogy társadalmunk elöregedőben van.

Tavalyi adatok szerint minden három élveszületésre jut egy terhességmegszakítás.

A világ erre a két szegmensre, erre a két megoldásra szakadt? Túlnépesedés vagy testet-lelket megviselő abortusz?(Még a kifejezés is rémisztő.)

Ha a világ még nagyobb erőfeszítéseket tenne annak érdekében hogy a nőket felvilágosítsa a védekezés nélküli szex következményeivel kapcsolatban, akkor talán tudatosabban állnának hozzá a gyermekvállaláshoz.

Itt és most, a 21. század Magyarországán van olyan nő, aki nincs tisztában azzal, hogy amit a szerelmével csinál az a szex, és a csoda a karján 9 hónap múlva az az “odatette egy kicsit” következménye.

Minden csoda megérdemelné, hogy szerető családba, méltó körülmények közé érkezzen!

Ehhez pedig elengedhetetlen a nők felvilàgosítása a szexről és a védekezésről!

Hiszen a túlnépesedés következményeivel tisztában vagyunk. Fogy az iható víz, a nyersanyag, az energiahordozók, a halászható vizek lassan kimerülnek, az erdőink alapterületei megcsappantak. Teret hódítanak a génmanipulált élelmiszerek, bár az öregedő nyugati társadalomnak legalább jut belőle.

Forrás: pixabay.com

A fejlődő országok népes családjai ezzel szemben éheznek. És szomjaznak.

Ha nem akarjuk sáskarajhoz hasonlóan felfalni ezt a gyönyörű bolygót, sürgősen egyensúlyt kell teremtenünk. 

Ha tudni szeretnéd hogy az Allianz Hungária Biztosító Zrt. hogyan járul hozzá Földünk élhető jövőjéhez, gyere el október 6-án a III. Közös jövőnk konferenciára. 

A rendezvényre ingyenesen regisztrálhatsz a https://app.allianz.hu/kozosjovonk/FB oldalon.

Én már megtettem, remélem találkozunk!

Hétfőig tart az Allianz blogverseny szavazása, amin Te is menő sportszerkókat nyerhetsz a voksoddal.  Szavazz az AnyuSzívre a http://www.allianzblogverseny.hu oldalon a Gyerek és az Életmód kategóriákban. Minden szavazat számít, nagyon megköszönöm ha megtisztelsz vele!

Téged is vár aktualitásokkal és új bejegyzésekkel a blog Facebook-oldala!

Ki mellé áll a férfi, ha az anyja és a felesége összerúgják port?

Forrás: pixabay.com

Ahogy ígértem, hétről-hétre megosztok veletek egy-egy szülés utáni depresszióval kapcsolatos történetet.

Ági is megtisztelt a bizalmával, és elmesélte nekem, hogy 18 éves korában azt mondta neki a nőgyógyásza, hogy nagyon kevés az esély rá, hogy természetes úton teherbe eshet.

Annál nagyobb volt az öröme, amikor az esküvője után nem sokkal kiderült, hogy a férjével babát várnak. Amikor a 8. héttől veszélyeztetett terhessé nyilvánították vérzés és görcsök miatt, még bízott benne, hogy nem lesz baj, a 12 hetes ultrahangon azonban kiderült: a babát sajnos elvesztették.

Egy héttel később, a műtét után az orvosa biztatta őt és a párját, hogy ne csüggedjenek, próbálkozzanak.

Ági nagyon szomorú volt, de nem adták fel, és rögtön az első próbálkozásuk sikerrel járt: Ági 2-3 héttel a sajnálatos eset után újra teherbe esett.

Mivel ismét veszélyeztetett terhes volt, ki sem mozdult a lakásból, ahol a férjével és az anyósával éltek.

A párja és annak édesanyja egész nap dolgozott, így ő szinte folyamatosan egyedül volt.

A terhességét nehezítette a súlyos vizesedés, és a hangulata is ingatag volt, amin nem segített a magány sem.

Közben elkezdett rettegni, hogy nehogy valami baj történjen a babával. Minden nap meghallgatta a kislánya szívhangját, és imádkozott, hogy rendben legyen minden.

Forrás: pixabay.com

Miután Emma megszületett, Ági férje, Tomi otthon maradt, hogy az első napokban segítsen feleségének a baba körüli tennivalókban. Ekkor még rendben volt minden. Ági hangulata, és az anyósával való viszonya is.

Azonban ahogy Tomi újra dolgozni kezdett, Ágival megfordult a világ.

Nem merte egyedül kivinni a kislányát az utcára, egész nap a légzését figyelte, sírt, hogy nincs teje, és közben önmagát is kezdte elhanyagolni.

Nem kímélte őt az anyósa sem. Leszólta, amiért eleinte nem tudott szoptatni, amiért a terhesség alatt a rengeteg víz miatt meghízott, rossz anyának titulálta aki nem tudja ellátni a gyerekét, és azzal ijesztgette, hogy a férje el fogja hagyni.

A hormonok és az anyós „jótékony” hatásaként Ági utált tükörbe nézni, rossz anyának tartotta magát, és próbált elzárkózni a világ elől. Előfordult, hogy napi 8 órát töltött a gyerekszobában Emmával.

Amikor a férje hazajött, remegve nyomta kezébe a kislányt, mert nem tudott igazán közel kerülni hozzá. Ezért még jobban haragudott önmagára, és persze az anyósára is, aki mindennap szemére hányta, hogy alkalmatlan az anyaságra.

Mivel a különköltözés lehetősége egyelőre távolinak tűnt, úgy döntött beszél a férjével, és nem hagyja, hogy az anyósa tönkre tegye az Emmával töltött első heteit.

A férjével való kapcsolatát kikezdhetetlennek tartotta,  így azt gondolta, le tudnak ülni akár hármasban is, és konszolidálhatják a helyzetet.

Forrás: pixabay.com

Nem akart harcolni az anyósával. Ellenkezőleg; békét és harmóniát szeretett volna teremteni önmagában, és a családban, hogy Emmával nyugodtan ismerkedhessenek egymással.

Óriási csalódás érte, amikor férje ingerülten reagált felesége észrevételeire.

Azonnal a „mamát” vette védelmébe, mondván a felesége biztosan tiszteletlenül bánt vele, azért kapja tőle azt, amit. Minden nap.

Ági azóta egyre csak távolodik a férjétől, sőt, azt gyanítja, hogy a férfinek szeretője van.

Nem látja a megoldást, csupán vár, egyelőre maga sem tudja, hogy mire.

Eközben a férje nem veszi észre, hogy a feleségének elsősorban az ő szeretetére és támogatására lenne szüksége.

Ez a történet egy nagyon kényes környezetben játszódik most, ezekben a percekben is. Sőt, nem csak Ágiék háztartásában.

Ki a bűnös?

A sárkány mama, aki ahelyett, hogy az unokáját szem előtt tartva segítené annak édesanyját, módszeresen igyekszik lerombolni Ági önbizalmát és a fiával való kapcsolatát?

A töketlen férj, aki nem képes megvédeni a családját, mert maga sem tudja, hogy most akkor ki is az ő családja valójában?

Az anyuka, aki nem mer kiállni önmagáért? Aki ölbe tett kézzel tűri, hogy nap mint nap sárba tiporják az önbecsülését?

Forrás: pixabay.com

Vagy a körülmények, amiért a fiatalok nem engedhetik meg maguknak hogy ott hagyják végre a „drága mamát”? (Vajon a férj akarná-e ezt?)

Egészséges, ha több generáció egy fedél alatt él?

Nekem az a véleményem, hogy az újdonsült apuka feladata lenne megteremteni az egyensúlyt az erőben. Az anyja mindig az anyja marad, de ez nem jogosítja föl a mamát, hogy porig alázza a menyét, és mérgezze az otthoni légkört.

A férj dolga lenne megvédenie az új családját, hiszen őket ő választotta, ő vállalta, hogy részt vesz az életükben, hogy ő is tesz a család boldogságáért.

Ez egyébként egy rózsaszín álom, nekem sem ez a tapasztalatom.

Nekem is volt olyan szerelmem, aki fel sem mert vállalni a mama előtt. (Pedig azon kívül, hogy nagy az orrom meg a szám, szerintem nincs velem semmi gáz.)

Elhiszem, hogy a fiúknak nem könnyű a satu két pofája (tényleg így hívják) között kiguvadt szemmel, összeszorított mogyorókkal kínlódni.

Fiúk! Mi lenne, ha ki mernétek húzni a fejeteket a se..etekből, és ki mernétek állni a feleségetekért?

Lányok! Mi lenne, ha elhinnétek magatokról, hogy képesek vagytok jól szeretni, és életben tartani a babáitokat? Hogy szuper anyák vagytok, sokkal szuperebbek mint a veletek egy fedél alatt élő sárkány, aki veri a mellét hogy bezzeg ő milyen szupervumen, miközben tönkreteszi a saját gyereke és unokája életét?

Drága Mama! Mi lenne, ha keresne magának valami elfoglaltságot, mint például a nagyijóga, a napi szentségimádás a templomban, vagy az Izaura tévé (újra adják a Vad Angyalt!!), és hagyná a fiatalokat, hogy éljék a saját életüket. Tessék már elfogadni, hogy a kis bögyörője immár nagy bögyörő (jó nagy…), és van aki tovább nevelgesse (bocs fiúk). Miért nem koncentrál az unokájára? Más nagymama örülne ha ennyit láthatná a kis csodát!

Forrás: pixabay.com

Ha téged is savaz az anyósod, vagy a többi anyuka, vagy a védőnő, vagy bárki, vár az AnyuSzív a Facebook-on!

És ha még nem szavaztál, akkor kérlek szavazz a blogra a  http://www.allianzblogverseny.hu oldalon a Gyerek és az Életmód kategóriákban.

Miért nem tudjuk még mindig elfogadni, hogy vannak olyan nők, akik teljesnek érzik az életüket gyerekek nélkül is?

Forrás: pixabay.com

Szóval nem akarsz gyereket… Ne haragudj, de te még sátánibb teremtmény vagy, mint azok az anyák, akik szeretnének aludni és nyugodtan ülni a wc-n.
Ismerős a szöveg? Gondolom, hogy meghallgattad néhányszor, amikor fel merted vállalni önmagad.
Aztán inkább elhallgattál. Elkezdett mardosni a lelkiismereted, mert a világ (már megint ez a ká világ) elbizonytalanított, azt sulykolva beléd, hogy a rendes lányoknak nincs más vágyuk az életben, mint hogy sikeresen széttegyék a lábukat. (Kinek mi a siker, ugye? Szerintem az orgazmus is az.)
Na, most figyelj, te gyereket nem akaró, te karrierista nő, te…te…te! Bennem amint felrobbant kiskamaszként a hormonbomba, elkezdtem gyerekekre vágyni. Rózsaszín púder-puszikra, felhőtlen boldogságra, mosolygós angyalbabákra. (Azóta kihúztam a kezem a biliből.)

Született is két gyönyörű kisfiam, akiket imádok, és akik senkihez sem foghatóan tudnak kiakasztani.
Mégis megértelek téged!
Elfogadom a döntésedet! (Nem mintha egyébként a leghalványabb közöm is lenne hozzá, hogy te hogy éled az életed…)
Sokkal vagányabb dolognak tartom, hogy be mered vallani, elsősorban önmagadnak, hogy gyerek nélkül is boldog vagy!
Igazi tökös csajnak tartalak! Sokkal tökösebbnek, mint azok a nők, akik bármire képesek azért, hogy gyereket szülhessenek. Családokat dúlnak fel, férfiakat vernek át, fiús anyákat készítenek ki.
Sokkal jobban féltem a fiaimat az ilyen hiénáktól, mint egy egyenes, őszinte csajtól, aki nem szül csak azért gyereket, mert valamit pótolni akar az életéből.

Forrás: pixabay.com

Sok anyuka néz ferde szemmel az ilyen csajokra (mi már csak ilyen kedvesek vagyunk egymáshoz…), holott sokkal nagyobb károkat okoz a gyerekének és önmagának is az az anyuka, aki csak azért vállalt gyereket, mert elvárták tőle, vagy mert olyan érzelmi űrt próbált pótolni, amire egy gyermek nem képes. (Egy gyerek egész másképp szeret, mint egy elvesztett szülő. Egy gyerek nem fogja egész nap az önbizalmadat táplálni…sőt.)

Az egyik legrégebbi barátnőm azt vallja, hogy amíg van olyan célja, amit meg szeretne valósítani, addig nem szül gyereket, mert nem akar önkéntelenül is neheztelni a babájára, amiért kihúzatlan célok maradtak a bakancslistáján.

Forrás: pixabay.com

Tisztelem érte, amiért így gondolkodik, és be meri ezt vallani valakinek, akinek huszonhét éves korára már két gyereke volt, és most kezd felocsúdni az első évek sokkjából.

Elárulok neked egy titkot, kedves gyermekre nem vágyó nő!

Amikor a kinyúlt, foltos pólós, hullafáradt, játszótéri anyukák téged savaznak, gondolj arra, hogy bár elégedettek az életükkel, hiszen imádják a családjukat, titkon irigyelnek téged.

Irigylik a kifogástalanul vasalt blúzodat, az izmos, feszes fenekedre simuló (nem farmer) nadrágodat, a gyönyörű magassarkút a lábadon, amiből nem pereg a homok, ha hazaérsz a tiszta lakásodba. Irigyek arra, hogy a hajad minden tincse úgy áll, ahogy kell, hogy nincs egy kósza szőrszálad sem. Hogy reggel akkor kelsz, amikor szeretnél, és este akkor, és azzal fekszel le, amikor és akivel csak kedved tartja. Miután hazaértél onnan, ahová munka után szabadon mehettél.

Teljesen megértem őket…

Forrás: pixabay.com

Az ítéletek miatt azonban nem.

Sem nekem, sem a családomnak nem lesz attól rosszabb (sőt, a játszótéri sorfalnak sem), ha te nem szülsz gyereket. Attól sem, ha szülsz. Attól viszont sokkal jobb lesz, hogy elfogadlak, és biztatlak, hogy légy őszinte magadhoz, a párodhoz, a világhoz!

Ha nem szeretnél gyereket, vállald bátran fel!

Ez sokkal bátrabb dolog, mint apatikusan, cigarettázva babakocsit tologatni, és közben merengeni azon, hogy a gyermektelen barátnőid vajon most mit csinálhatnak.

Ha tetszett a poszt, ne felejts el szavazni a blogra a http://www.allianzblogverseny.hu oldalon a Gyerek és az Életmód kategóriákban.