Menekülő férfiak, egyedül maradt anyák. Mi a magyarázat?
Forrás: pixabay.com
Az AnyuSzív elindulása óta egyre többen tiszteltek meg a bizalmatokkal, és mesélitek el nekem saját sorsotok történetét.
Így tett Emma és Viki is.
A történeteik közös tőről fakadnak, és bár különböző véget értek, ugyanazokat a kérdéseket vetették fel bennem.
Emma Németországban élt, tőle jóval fiatalabb férjével Balázzsal, és hatalmas volt az öröm, amikor kiderült, hogy kisbabát várnak. A párja nagyon büszke volt, hogy kisfiuk lesz, lázasan tervezgette, hogyan tanítja meg trónörökösét az autószerelés minden csínjára.
Emma a boldogságban úszva költözött haza a szüleihez terhessége végén, mivel úgy állapodtak meg, hogy itthon szüli meg Botondot.
Semmi nem utalt arra, hogy a férje ne várná ugyanolyan elragadtatva a babát, mint ő, épp ezért óriási pofonként érte, amikor egy telefonbeszélgetésük végén a férje – akaratán kívül – nem bontotta a vonalat, így a kismamának végig kellett hallgatnia, ahogy a férfi egy ismeretlen nővel enyeleg.
Emma elmesélte, hogy miután szembesítette a férjét, Balázs autóba ült és hazavezetett Németországból. Sírva beszélgettek arról, hogy mi vezethetett idáig.
Kiderült, hogy amikor Emma hazaköltözött a harmadik trimeszterben, Balázs úgy érezte elveszíti a feleségét. Szüksége volt egy társra. Egy kolléganője, látva a férfi búskomorságát, főzött neki egy kávét. Aztán másnap reggel még egyet… Aztán…
Ezután a beszélgetés után talált meg engem Emma.
Mivel én is ugyanebben a cipőben jártam néhány évvel ezelőtt, elmeséltem a saját történetünket, és tisztáztuk hogy mit szeretne: azonnal borítani, vagy – ahogy annak idején én – együtt tartani a családot, és higgadtan átgondolni ennek a lépéseit.
Az utóbbit választotta, de a férjében nem talált ebben partnerre.
Balázs az első beszélgetés után sírva fogadkozott, hogy mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze felesége bizalmát, de két nap elteltével mégis elhagyta őt, őket a másik nőért.
Azóta megszületett Botond, és Emma kisfiával együtt bújt el a családja biztosította meleg, szerető fészekbe, hogy néhány hónap múlva, mikor majd túl lesz az első sokkon, megerősödve folytathassa életét, karján a csodával.
Forrás: pixabay.com
A másik történet számomra még sokkolóbb.
Viki és szerelme, Gergő egy fővárosi főiskola gólyatáborában ismerkedtek meg. Nagyon hamar szerelmesek lettek egymásba, és mivel úgy érezték, ez örökké tart majd, harmadéves korukban óriási lakodalmat csaptak, megünnepelve a boldogságukat.
Lediplomáztak, munkába álltak, és további egy év után úgy döntöttek, itt az idő, jöhet a baba.
Mint a karikacsapás: első próbálkozás után megjelent a két csík, újabb okot adva az örömre.
Gergő annak ellenére, hogy Viki várni szeretett volna a bejelentéssel, az egész baráti körükkel megosztotta a gólyahírt, majd féktelen bulizásba kezdett.
Viki az első napokban a boldogság jeleként értékelte, hogy a férje minden este kocsmáról kocsmára jár a cimboráival.
De amikor a férje „elnémult”, a fiatal, várandós feleség komolyan megrémült.
Forrás: pixabay.com
Ha Gergő épp otthon volt, levegőnek nézte Vikit. Nem szólt hozzá, nem ölelte át, nem volt mellette.
Viki nem dugta a fejét a homokba, tudni akarta mi történt a férjével.
Gergő lakonikus választ adott a sorsdöntő kérdésre.
Nem boldog. Ennyi.
Viki szerette volna megérteni férje érzéseit. Okos nőként tudta, csak úgy oldhatja meg a problémát, ha nyitott szívvel fordul Gergő felé.
A férfi nem talált választ önmagában felesége kérdéseire. Annyit tudott mondani, hogy nincs maradása, és nem, nem tudja felmérni a szavai, tettei következményeit.
Arra ugyan hajlandó volt, hogy elkísérje Vikit egy párterápiára, de amikor a pszichológus azt tanácsolta, hogy vegyen igénybe egyszemélyes pszichoterápiát is, teljesen bezárkózott.
Kiköltözött a nappali szobába, míg Viki a hitvesi ágyon ülve élte a rémálmot. Egyedül.
Ekkor már tudta, hogy a baba nem fog megszületni.
Anyagilag sem tudta volna egyedül megteremteni azokat a körülményeket, amelyeket szeretett volna, azt pedig végképp nem akarta, hogy legyen bármi ami egy életre összeköti Gergővel.
Az ötödik emeleti erkélyen állva, miután úgy döntött mégsem ugrik le, elbúcsúzott a pici magocskától. Bocsánatot kért tőle, amiért nem tudnak a férjével jó szülei lenni.
Egyedül döntött, egyedül ment az orvoshoz, a védőnőhöz, és egyedül állt az ítéletek viharában.
A műtét után egy másik Viki hagyta el a kórházat. Egy erős, eltökélt nő, aki rájött, hogy keményebb, mint, azt bármikor gondolta volna.
Azonnal kirúgta Gergőt a lakásából, az életéből.
Egy hónap alatt új otthont és új munkát talált, rájött, kik azok az emberek akikben valóban megbízhat, akikre számíthat.
Forrás: pixabay.com
Hamarosan találkozott egy Férfival. Egy nagybetűssel.
Elmesélte, mennyire más a párja, mint a férje volt. Hogy végre azt érzi, társa van, aki értően hallgatja, óvja, és figyel rá.
Természetesen ismeri a lány történetét.
Viki elmondta, hogy nagyon várja, hogy ha itt lesz az ideje, anya lehessen. Szeretné a párja csodás kék szemeit viszont látni egy apró emberke lelkének tükreként, és szívből reméli, hogy ez a csoda megadatik neki.
Mindkét történet sokkoló, és mindkét nő rendkívüli!
Sajnos azonban korántsem hétköznapi ami velük történt.
Nem én vagyok az első, aki leírja, hogy a férfiak elköteleződéstől való félelme, mit félelme, irtózása nagyon is gyakori jelenség napjainkban.
A fenti történetekben szereplő férfiak tökéletes példái Csernus Imre könyvbeli (ám sajnos nagyon is valóságos) férfijainak.
Azoknak, akik csak addig kemények, amíg nem kell életre szóló döntéseket hozni. Amíg vissza lehet bújni anyu szoknyája mögé. Amíg nem kell szívből küzdeni. Amíg egy-két viccel mindent el lehet ütni. Amíg a boldogság csak az élvezetekről szól, nem pedig a harcról.
Nem mondom, hogy minden területen impotensek, hiszen lehetnek kiváló menedzserek, felszolgálók, ügyvédek, segédmunkások. Lehetnek szuperek az ágyban, a pókerban, a barátságban.
De mit ér mindez majd, amikor kéthetente leszegett fejjel kopogtatnak egy család ajtaján, hogy néhány órára együtt lehessenek a gyerekeikkel? Amikor egy őszinte, magányos pillanatban eszükbe jut: vajon milyen lenne a meg nem született gyermekem? Rám hasonlítana? Vagy arra a nőre, akit gyávaságból a legnagyobb szükségben elhagytam?
Számomra a legnagyobb kérdés, hogy ezeknek a férfiaknak vajon melyik az igazi énjük? Sőt, talán az, hogy ők egyáltalán tisztában vannak-e azzal, kik ők valójában?
Mi vezet odáig, hogy az addig magabiztos, nagybetűsnek tűnő Férfi, a sorsdöntő pillanatban farkát behúzó, sarokban kuporgó, apróbetűs fejezetté válik a nő életében, akit legszívesebben örökre elfelejtene?
Miért jellemző ennyire a mai társadalomra, legyen szó nőkről vagy férfiakról az önismeret, a magunkhoz való őszinteség hiánya?
Hogy várhatjuk el mástól, hogy őszinte legyen hozzánk, ha önmagának is hazudik? Évekig. Vagy akár egy életen át.
Fogy a magyar! – halljuk a panaszt.
Fogy.
Mert fogy a bizalom. Fogy az empátia, a segítőkészség, az önzetlenség, az őszinteség.
Ezzel szemben nő a bizonytalan, személyiségzavaros emberek száma, aminek eredményeként egyre gyakrabban találkozunk a fentiekhez hasonló történetekkel.
Forrás: pixabay.com
Bízom benne, hogy az egyre bővülő önismereti lehetőségek gátat szabnak a negatív tendenciának.
Hiszem, hogy a különböző eszközök, úgy mint a coaching, a pszichoterápia, a pszichodráma, a jóga, a meditáció, a sport, az autogén tréningek, a hipnoterápia, az agykontroll, a különböző internetes önismereti tesztek, a felnőtt színezőkönyvek segítenek abban, hogy mindenki megtalálja a saját útját.
Önmagunk ismerete ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy ha az életünket megosztjuk valaki mással, akkor ne üres szívek, letarolt életek, kényszerű döntések álljanak szomorú mementóként útjaink kereszteződésében.
Minden nap érdekességekkel, aktualitásokkal, és a legfrissebb bejegyzésekkel vár téged a blog Facebook oldala.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: