Valóban annyira elfoglal minket a családunk, a munkánk, hogy nem jut idő az alapvető szükségleteinkre? Vagy könnyebb kifogást keresni, mint felemelni a fenekünket, és rájönni, hogy a dolgokba belekezdeni a legnehezebb?
Forrás: pixabay.com
Gyakran gondolkozom el rajta, hogy amíg egy gyerekem volt, akkor miben fáradtam el estére, és azon, hogy amikor még nem volt gyerekem, mivel töltöttem a napjaimat?
Való igaz, hogy a gyerekeim és a munkám kötik le az időm és az energiáim nagy részét. De valóban csupán ebből áll az élet?
Nem vagyok álszent, rengetegszer mondom azt, hogy nincs időm, mert a gyerekek…
És rengetegszer hallom is ugyanezt…
De valóban nincs időnk? Nem arról van inkább szó, hogy örülünk minden percnek, amit egyhelyben ülve tölthetünk (nem a számítógép előtt)?
Na, nézzük lányok, mi az ami egyszerűen nem fért bele az időnkbe:
A hajmosás. Ezt nem veszem be! Azt igen, hogy a hajszárítás már nem fért bele, de egy hajmosás két perc. Az én módszerem az, hogy este megmosom a hajam, és addig törölközővel a fejemen járkálok, amíg le nem fekszem. Ha addig nem szárad meg, akkor éjszakára is betakarom a hajam a törcsivel, hogy ne fázzon meg a fejem. Tessék hajat mosni!! Sokkal jobban fogod érezni magad, ha nem zsíros hajjal kell ácsorognod a gyerek mellett a homokozó szélén, a sorban a boltban, vagy apa mellett a baráti összejövetelen.
Forrás: pixabay.com
Sminkelés. Oké, ezt beveszem. A full sminket én is már réges-rég elfelejtettem. De egy szempillaspirált, egy szemkontúrt, egy pici arcpírt meddig tart feldobni? Pontosan! Semeddig! És mennyivel érzed nőiesebbnek magad? Sokkal! Azt a két percet pedig a gyerkőc is kibírja. (Nekem van hogy a fiaim pirosítják az arcomat… Meg a nyakamat… Meg a fülemet…)
Forrás: pixabay.com
A sport. Erre nekem sincs időm, nyugi. Hétfőn már majdnem felkeltem fél hatkor, hogy lemenjek az uszodába, de rájöttem, hogy meg fogok fázni, nem érünk időben oda az oviba, biztos sírnak a gyerekek, ha felkelnek és nem vagyok ott… bla…bla…bla…. Egyszer rá fogom venni magam, mert sokkal jobb a közérzetem, amikor rendszeresen sportolok. (12 éve nem nagyon volt ilyen, de rajta vagyok!) Több türelmem van, jobban szeretem, jobban érzem a testem, és könnyebben lépést tartok a fiúkkal is. Abban a két-három hétben, amíg a lelkesedésem tart. Na de majd most!
Forrás: pixabay.com
A felöltözés. Az első időkben nem szól másról az életünk, mint az ismerkedésről, a pánikról, hogy eszik-e a babánk, alszik-e, lélegzik-e, produkál-e a pelusba. Törvényszerű, hogy ezt pizsamában tegyük? Vagy kinyúlt mackóban? Nekem az a tapasztalatom, hogy fele annyira sem érzem magam szerencsétlennek, ha legalább egy farmer és egy vicces Miki egeres póló van rajtam, mintha egész nap nyúlnék-mállnék egy melegítőben meg a pizsifelsőmben. Az esküvői tanúm, Ildi fixa ideája volt a jogi egyetemen hogy „ha már megbukunk, legalább jól nézzünk ki!” Gyakorlatilag az operabálba is mehetett volna reggelenként, mikor vizsgázni indult a koliból. Annyi energiát fordítunk arra, hogy a gyerekeinket szépen felöltöztettük. Öltözzünk fel szépen mi is!
Forrás: pixabay.com
Vásárlás. Nem, nem a gyerekeknek. Magadnak! Ruhát! Tudod, blúzok, cipők, nadrágok, bizsuk! Nincs időd elmenni egy bevásárlóközpontba? Nem kifogás! Szinte minden butiknak van már webáruháza. Csukd be a szemed, és képzeld el, ahogy megemelkedik az adrenalin-szinted, ahogy meghallod a futár csengetését. Kikapod a kezéből a csomagod, az endorfin beelőzi az adrenalint, és szétárad benned az öröm, ahogy téped a csomagolást, felpróbálod az új szerzeményedet, végig nézel magadon a tükörben, és egy kipirult arcú, boldog nőt látsz, a nyúzott, fáradt, és bizony kicsit szürke anyuka helyett.
Forrás: pixabay.com
A barátnőid. Hát… Bort iszom és vizet prédikálok. Nem vagyok büszke rá, de van, hogy nem azért nem hívom fel a lányokat, vagy nem azért nem találkozom velük, mert nincs időm, hanem mert egyszerűen élvezem a csendet, a nyugalmat esténként. Persze kitalálok mindent, elsősorban önmagamnak, hogy a gyerekeket én szoktam lefektetni, hogy mire bejutok a városba már indulhatnék is haza, hétvégén szeretnék egész nap a családommal lenni, és néha hosszú hetek, vagy esetleg hónap telnek el mire újra látjuk egymást. Olyankor mindig rájövök, hogy magammal szúrok ki, ha elhanyagolom őket. A nevetés, a női beszélgetések, az őszinteségük, a semmihez sem hasonlítható szeretetük feltölt, és erőt ad a mindennapokhoz. Úgyhogy holnap találkozom is az egyikükkel. Hívd fel őket te is!
Forrás: pixabay.com
Nincs időm önmagamra! Nekem ez a kedvenc panaszom, van, hogy rikácsolva vágom a férjem fejéhez. Nem mintha ő lenne a hibás, de ez benne volt a használati utasításomban: ha kimerültem, mindig ő a hibás. Nem mindenki igényli az énidőt, én viszont hatványozottan. Egyedül, csendben, a gondolataimmal. Nem vezetés közben, nem főzés közben, nem tévézés közben. Hanem például séta, vagy futás (megint a sport…) közben. Bevallom, amikor a fiúk kicsik voltak, és a babakocsiban elaludtak, akkor én zenét hallgattam miközben tologattam őket. Volt, aki ferde szemmel nézett rám emiatt, de nem zavart, és legalább ki tudtam kapcsolni egy kicsit.
Forrás: pixabay.com
Alvás. Van ez a tanács, hogy aludj te is, amikor a baba alszik. Ez egy nagyon jó tanács. Tudom, takarítás, mosogatás, vasalás… Az lenne a kérdésem, hogy mászott-e már ki mosatlan edény a mosogatóból? (Az albérletünkben egyetemista koromban egyszer majdnem, de az más tészta.) Ugrott-e le tiszta ruha magától a szárítóról? Sajnos nem. Vagyis minden megvár. Fél óra pihenés napközben aranyat ér! Pláne ha nehezek az éjszakák. Egy tiszta lakás egy szétcsúszott, ingerült anyával viszont nem épp egy meleg családi fészek.
Forrás: pixabay.com
A végére hagytam a legfontosabbat, mert azt hiszem, ezen múlik leginkább egy család élete. Nincs időm/energiám a páromra. Azért mert anya lettél, még nő maradtál. A párod pedig ugyanúgy a párod. A férfi, aki ugyanúgy várja a szeretet, a kedvességet, az időt, a törődést, a szerelmet, a szexet a tőled (nem mástól!!), mint a gyermeketek érkezése előtt. Hunyd be a szemed és képzelj el egy mackóalsós, kinyúlt pólós, sápadt arcú, önmagát kész katasztrófának érző embert, és állíts mellé egy nőt farmerban, egy topban, két kanyarintásnyi spirállal, egy fél vonásnyi szemceruzával, és egy leheletnyi pirosítóval az arcán. Tudom, hogy azt gondolod, hogy te vagy a legfáradtabb, legkifacsartabb ember a háztartásban, de ha kicsit kidugod a fejed a saját panaszaid mögül, megláthatod a férfit, aki egész nap dolgozott, ugyanúgy ahogy te. Fáradt, mert zrikálta a főnöke, dilettánsok a munkatársai, és be kell tanítania azt az új szőke lányt… Törődj vele, hogy az az új szőke lány ne legyen több, mint kolléganő. Ajánlom figyelmedbe továbbá a blog Párkapcsolati egyszeregy menüpontját.
Forrás: pixabay.com
Tedd hát le a telefonodat, és hagyd abba a panaszkodást, hogy semmire nincs időd és energiád!
DE VAN!
Ha valamit el szeretnél érni, akár csak azt, hogy jobban érezd magad a bőrödben, vagy hogy több türelmed legyen a gyerekeidhez, gondolkozz el rajta mit tehetnél ennek érdekében! Ha a családodról van szó, képes vagy mindenre! Kezdj el tenni önmagadért! Okos nő vagy, menni fog!
Ezért imádom a coachingot, és alig várom, hogy novemberben levizsgázzam! Szeretném minél több embernek megmutatni, hogy önmagunk korlátait, csak mi tudjuk lerombolni. Szeretném, ha sokan megismernék azt a semmihez sem fogható érzést, amit a saját erőnkből elért sikereink adnak!
Hétfőig tart az Allianz blogverseny szavazása, amin Te is menő sportszerkókat nyerhetsz a voksoddal. Szavazz az AnyuSzívre a http://www.allianzblogverseny.hu oldalon a Gyerek és az Életmód kategóriákban. Minden szavazat számít, nagyon megköszönöm ha megtisztelsz vele!
Vár téged a blog Facebook-oldala!
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: