Bloggerekről, versenyekről…

Elképzelhetetlen, hogy az emberek tiszteljék egymás munkásságát akkor is, ha épp versenyhelyzetben vannak?

Forrás: pixabay.com

Három napja gondolkozom rajta, hogy megírjam-e ezt a posztot. Még ma reggel is alternatív témákban fogalmazgattam bejegyzés töredékeket, de annyira kikívánkoznak belőlem az alábbi sorok, és hol adhatnám ki magamból, ha nem a saját felületemen?

Jövő hét hétfőn zárul le az Allianz által meghirdetett blogverseny szavazása. Nekem ez az első ilyen versenyem, és már azért megérte elindulni, mert miközben a versenytársaim blogjai között szemezgettem, szuper oldalakra bukkantam.

Kisiskolás koromban aktív versenyző voltam, bár különösebben nem élveztem a plusz felkészüléssel járó macerát. Az egyetemi perbeszédversenyt már annál inkább.

Ám ez a mostani kihívás, mivel tényleg arról szól, amit igazán szeretek csinálni, igazán feldob!

Forrás: pixabay.com

Tök jó lenne nyerni! Bloggertársaimhoz hasonlóan én is buzdítom az olvasóimat a szavazásra, élek az Allianz kihívásai-adta lehetőségekkel, lelkesen írtam az integrált oktatásról és a túlnépesedésről szóló bejegyzéseimet a fenntartható fejlődés jegyében.

Közben pedig vissza-visszatérek az újonnan megismert blogokra, és még a saját kategóriáimban is vannak olyan bloggerek, akiknek nagyon szurkolok. Az Apu-kalipszis blog az egyik kedvencem. S hogy miért “reklámozom” a versenytársamat? Mert tetszik a blog. Mert meglep, hogy egy férfinak is van annyi vér a pucájában, hogy a világ elé tárja a gyermekével kapcsolatos érzéseit. 

A Mom with five blogban a dizájn az, ami megfogott. Érdemes megnézni, gyönyörű.

S hogy miért akartam mindenáron megírni ezt a posztot?

Mert a múlt héten elkaptam egy megjegyzést, miszerint ezek a versenyek nem arról szólnak, hogy kié a legjobb blog (totál relatív, bár itt szakmai zsűri is van), hanem hogy ki tud a legtöbb szavazatot, lájkot begyűjteni, mindegy hogy milyen módszerrel. Nem számít, hogy ki írta, milyen online felületen, és milyen konkrétumokat említ módszerként. (Bár bevallom hogy csalódás volt számomra a személy, de egyszer majd csak kiöli belőlem a világ a naívát.)

Forrás: pixabay.com

Mindenesetre minden versenyző és nem versenyző blogger nevében kikérem magamnak!

Mindegyikünk blogjában komoly munka van!

A teljesség igénye nélkül:

A gasztrósok sütnek, főznek, italokat készítenek, tálalnak, kísérleteznek, recepteket írnak, fázisfotókat készítenek, konyhát takarítanak.

Forrás: pixabay.com

Az utazással kapcsolatos blogokat vezetők szerencsésebb fele valóban utazik, figyel, jegyzetel, fordít, kérdez, pénzt költ. A többiek kutatnak,online és offline útikönyveket bújnak, hogy hitelesen tudjanak bemutatni egy-egy helységet.

Forrás: pixabay.com

Az életmód témában írók motivációs írásokat böngésznek, diétákat bújnak, van hogy ki is próbálják őket! Recepteket keresnek és készítenek el, edzésterveket tesztelnek, és a saját lelkierejükből adnak át, hogy az olvasóikat ösztönözzék.

Forrás: pixabay.com

A könnyedebb, bulvárosabb irányvonalat képviselő írók érdekes cikkek után kutatnak, fordítanak, fotókat keresnek, történetekre kíváncsiak.

Forrás: pixabay.com

A DIY-bloggerek fúrnak, faragnak, gyöngyöt fűznek (Anya, fűzz velem gyöngyöt blog), lépésről lépésre fotóznak, leírásokat készítenek, hogy segítsenek a követőiknek.

Forrás: pixabay.com

A könyves blogok írói olvasnak, átfogó és részletes jellemzést írnak a könyvekről, figyelik a megjelenéseket, nem csak a hazai, hanem a külföldi könyvpiacon is.

Forrás: pixabay.com

Nem kell messzire menni, a CaféBlog.hu-n, vagy a Bloglovin.com-on is jól látható mennyi témában osztják meg az olvasóval a bloggerek a tapasztalataikat, ötleteiket úgy, hogy a legnagyobb részük egy fillért sem keres vele!

Sokan munka és család mellett készítik el a bejegyzéseiket.

Én egy héten három posztot írok, de gyakorlatilag úgy érzem, mintha két állásom lenne.

Verseny vagy sem, tiszteljük a másik munkásságát!

Mondom ezt mint olvasó és mint blogger.

Sok sikert, jó munkát!

Uff!