Régóta együtt vagytok? Gyerekeitek vannak? Akkor se felejtsd el: egy férfival élsz együtt!
Forrás: pixabay.com
A napokban a NLC Facebook oldalán felbukkant egy levél, amit egy feleség írt a férjének, bocsánatkérésként. Megköveti, amiért nyúzott, fáradt, aggódó, amiért mire a férje hazaér, belőle már nem marad semmi, mert mindenét odaadta a gyerekeinek.
Tulajdonképpen rákeni a gyerekekre, hogy nem foglalkozik az apjukkal. Persze ez sarkos, de bevallom, végig sem bírtam olvasni a levelet, mert már az első sorok után láttam, hogy ez valami olyasmi, amivel én nagyon nem tudok azonosulni.
Amíg azon tanakodtam, hogy ezt komment formájában is megfogalmazzam-e, elkezdtek gyűlni a poszt alatt a hozzászólások. Kíváncsi voltam, hány ilyen elvetelmült nő van, aki nem veszi be ezt a szöveget, és meglepődtem, mert szinte mindent komment arról szólt, hogy a levél írója bizony rossz úton jár. Illetve jó úton afelé, hogy Apa lelépjen.
Persze jöttek a reakciók, hogy az a pasi, aki nem érti meg, hogy a felesége fáradt, gyűrött, és ezért mást keres, azért nem is kár. De. De bizony kár.
Forrás: pixabay.com
Az a véleményem, hogy egy olyan nő, akinek nincsenek gyerekei, könnyen, és tét nélkül jelentheti ki, hogy ha egy pasinak nem tetszik valami, mehet Isten hírével.
Egy anyának azonban nem csak magára kell gondolnia. Nem szabad csak magára gondolnia!
Nem azt mondom, hogy el kell tűrni mindent. Szó sincs róla, hogy egy agresszív, mérgező embert, egy megrögzött szoknyabolondot, egy megalomán, párját semmibevevő fickót mindenáron meg kell tartani.
De sok esetben nem erről van szó. Sokszor annyi a probléma, hogy a párok egyszerűen elmennek egymás mellett. Nem veszik időben észre, hogy távolodni kezdtek egymástól, és többet foglalkoznak saját magukkal, mint a kapcsolatukkal.
Nők és férfiak könnyen esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, a másik a végsőkig kitart mellettük, akkor is, ha ők már nem fektetnek annyi energiát a kapcsolatba… Vagy egyáltalán nem fektetnek már bele energiát, arra számítva, hogy az évek meg a rutin elviszik a hátukon az addig is jól működő kis csapatukat.
Egy kapcsolatot egy nő és egy férfi visznek a hátukon. Nem egy férfi vagy egy nő egyedül. Nem egy nő és egy (vagy sok) gyerek, és pláne nem a gyerekek egyedül.
Forrás: pixabay.com
Ha egy férfi heteken, hónapokon keresztül mást sem lát a nőből, akivel együtt él, csak a karikás szemeit, a kedvetlenségét, a zsíros haját, a mackóalsóját, a néma elutasítást, amit atomreaktorként sugároz, akkor azt hiszem, nem vetheti senki a szemére, hogy elmegy még attól is a kedve, hogy hazamenjen.
Hiszen ha belegondolunk, melyikünk repesne az örömtől, ha minden nap az fogadna minket, hogy a pasink/férjünk félig lecsúszott mackóalsóban, morogva fetreng a kanapén, egyik kezében a sörével, a másikban az egyre növekvő pocakjával?
Én biztos nem.
A férfiak férfiak. Nem mondom, sokat fejlődtek, ami az érzelmi intelligenciájukat illeti, hiszen végre megengedjük nekik, hogy érzelmesebbek legyenek. De genetikailag kevésbé megértőek, mint mi. Így hát, ha te sem szeretnél arra hazaérni, hogy Flinstone Frédi fekszik a nappaliban, mit gondolsz, a párod mennyire értékeli, hogy egy nőstényördög fogadja a konyhában? Mert valljuk be, hisztiben, duzzogásban verhetetlenek vagyunk.
Mindig nyíltan beszélek arról, hogy bizony voltam én is megcsalt feleség. Az első sokk és fájdalom és dühkitörések után elkezdtem azon gondolkozni, hogy nekem mi lehetett ebben a szerepem. Nem arról volt szó, hogy hajamat tépve üvöltöttem, hogy „Ééééhhéhééén vaaahhhagyok a hibáááhás!!!!”. Nem. De én IS tehettem arról, hogy a férjemnek nem volt kedve hozzám. Még meg sem született a gyerekünk és én már csak neki szenteltem önmagam.
Néhány hónap alatt olyan messze sodródtunk egymástól, hogy elég volt hozzá egy átlagostól csak kicsit csúnyácskább, gátlástalan, céltudatos fiatal lány, aki jól mérte fel a helyzetet, és kedvesebb, frissebb, vidámabb volt, mint én. Nagyon hamar kész volt a baj.
Forrás: pixabay.com
Nagyon nehéz másfél évünk volt, és nem bántam volna, ha nem ilyen kemény lecke árán kell megtanulnom mindazt, amit fentebb leírtam.
Úgyhogy kedves lányok! Tessék szépen felemelni a feneketeket, és nem bocsánatkérő leveleket írogatni azért, mert elsárkányosodtatok, hanem tenni ellene!
Nézd meg a régi fotóitokat! Ha meg vannak, olvasd el a régi smseket, emaileket! Ki volt az a fiú és az a lány, akik évekkel ezelőtt egymásba szerettek?
Természetes, hogy megváltoztatok. De egy kedves mosolyt feldobni a szempillaspirál és a pirosító mellé, ingyen van. A másiknak viszont megfizethetetlen.
Mert szeret téged. És szeret téged úgy látni, hogy jól érzed magad.
Megkérdeztem az AnyuSzív-csajokat, hogy ők milyen apróságokkal kedveskednek a párjuknak, mivel adják a tudtukra, hogy nem csak mint a gyerekeik apjára, hanem mint életük párjára is tekintenek.
Van, aki a hasán keresztül hódítja meg nap mint nap a férjét. Van, aki a kedvenc kukoricasöréből hoz neki, ha meg szeretné lepni. Jó néhány voksot kapott a masszázs és a szexi fehérnemű is.
Pedig mindannyian édesanyák, sőt, van amelyikük három, vagy több gyerkőcöt nevel.
Vegyél róluk példát! Popsit fel, és ha netán megfeledkeztél róla, hát kapd elő azt a mosolygós, energikus, szexi csajt, aki elcsavarta a párod fejét! Hidd el, a hatás nem marad el!
Forrás: pixabay.com
A blog Facebook-oldalán érdekességek és a legfrissebb bejegyzések várnak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: