Szaranya vagyok? NEM!

Az édesanyák között elfogadott, és sokat használt fogalom lett az utóbbi időben a szaranyaság.

Forrás: pixabay.com

Nem titok, nem vagyok ősanya típus…

Ma reggel szembejött velem egy bejegyzés, amelyben arról volt szó, hogy az egész család egy ágyban alszik. Anyu, apu, és a két gyerek…

Elfogadom, nem vagyunk egyformák, de azzal, hogy nekem rögtön az jutott eszembe, hogy atyaég, én ezt nem bírnám ki, felmerült bennem a kérdés, hogy ettől én akkor most szaranya vagyok?

Szaranya vagyok, amiért szeretek este kilenckor lehuppani a férjem mellé, és eltölteni vele két nyugodt órát?

Szaranya vagyok, amiért az elejétől kezdve az önálló elalvásra szoktattam a fiaimat, megelőzve ezzel a hosszadalmas altatási procedúrát?

Szaranya vagyok amiért élvezem a csendet a nap végén?

A napokban egy szülés előtt álló édesanya tanácsot kért az egyik Fb-csoportban, hogy milyen tápszert vegyen, ha esetleg pótlásra lenne szükség. A sok támogató tanács mellett, megjelent egy olyan vélemény, hogy régen rossz a kérdező hozzáállása, ha rögtön arra készül, hogy nem tud majd szoptatni.

Ekkor is eszembe jutott:

Szaranya vagyok amiért az első gyerekemet csak 3 hónapig szoptattam? A másodikat meg csak hat hétig? (Erre egyszer rávágta egy „kedves” ismerősöm, hogy az semmi! Kössz, nyilván direkt alakítottam így!)

Szaranya vagyok, mert nem akartam, hogy a stressz miatt legyenek gondok a szoptatással, és előre betáraztam tápszerből?

Szaranya vagyok, mert nem élveztem különösebben a szoptatást? A kínlódást? (Lásd: “Szoptasson csak anyuka, menni fog az!” című bejegyzésem)

Aztán persze már nem bírt leállni az agyam, folyamatosan jöttek a kérdések.

Forrás: pixabay.com

Szaranya vagyok, amiért nem bírtam tovább és 4 és fél év kihagyás után újra munkába álltam?

Szaranya vagyok, amiért úgy érzem, nem csak anya vagyok?

Szaranya vagyok, amiért nem elégít ki a mosás-főzés-takarítás-gyereknevelés?

Szaranya vagyok, amiért a gyerekeim ehetnek csokit, ropit, és házi szörpöt is tartunk otthon?

Szaranya vagyok, amiért nem veszem halomra a különböző fejlesztő játékokat, mert azt gondolom, hogy a legjobb a gyerekeimnek, ha a szabadban lehetnek, vagy ha nem, azt játszanak/játszunk, és úgy, amit és ahogy ők szeretnének?

Szaranya vagyok, amiért takarítónő jár hozzánk, mert szeretném a hétvégéket a családommal tölteni és nem vikszolással?

Szaranya vagyok, amiért szeretek önmagamra is költeni? Amiért a fiaim állandóan pótlandó ruhatára mellett magamnak is vásárolok?

Szaranya vagyok, amiért fontos nekem, hogy ne zombiként lépjek ki az utcára, hanem frissen mosott hajjal, és sminkkel az arcomon?

Forrás: pixabay.com

Szaranya vagyok, amiért a gyerekek mellett a férjemre is szánok időt, még ha szervezést is igényel?

Szaranya vagyok, amiért szeretek kimozdulni a négy fal közül és a napi rutinból?

Szaranya vagyok, amiért igénylem a kortárs kapcsolatokat? A beszélgetést? A nevetést?

Szaranya vagyok amiért a gyerekeim a legfontosabbak nekem a világon, de nem ők az egyetlen részei az életemnek?

Szaranya vagyok, amiért nem csak anya, de nő is vagyok?

Nem, kedves szaranyázó, nem vagyok szaranya.

Olvasom a kérdéseket a különböző anyacsoportokban, és azt tapasztaltam, hogy a lányok nagy része így kezdi: Bocsánat… Tudom, hogy hülyeség… Ne haragudjatok, hogy megkérdezem…

Egyből a szaranyázásra számítanak, holott segítséget szeretnének kérni.

Ha eleged van a szaranyázásból, ha képes vagy elfogadni, hogy mindannyian másképp neveljük a gyerekeinket, de a legnagyobb szeretetben, és szeretnél egy nyitott lányokból álló, kulturált anyacsoport tagja lenni, akkor várunk az AnyuSzív Facebook-csoportjában.