Te is úgy érzed, hogy a téli szünetből csak a téli az igaz? Mert az én napjaimban nem sok szünet volt!
Forrás: pixabay.com
Igyekeztem pihenni. Tényleg. A mézeskalácson és a krumplisalátán kívül az összes feladatomat delegáltam.
Elterveztem, hogy milyen klassz lesz ez a majdnem két hét, amikor együtt lehetek nyugiban a szűkebb és a tágabb családommal. Beszélgetés, borozgatás, zenehallgatás, olvasás, pihenés.
Ehhez képest alig várom, hogy holnap elmenjenek a gyerekek oviba/csanába, és végre CSEND legyen.
Mert az aztán nem nagyon volt az utóbbi napokban!
Szenteste itthon voltunk, 25-én vendégeink voltak, 26. és 28. között mi vendégeskedtünk, 29-én irány a nagyszülők, 30-án a férjem rokonai, 31-én a demjéni fürdő (ezt már évek óta nem hagyjuk ki), és végül újra a nagyszülők, ahol a gyerekek teleltek két-három napot.
Rengeteg tervem van erre az évre, sőt, erre a hétre is, de azt hiszem holnap, miután elvittem a fiúkat, hazajövök, leülök majd az asztalhoz egy bögre teával, és egy órán keresztül hallgatom a csendet.
Jó volt együtt ünnepelni azokkal, akiket szeretünk.
Forrás: pixabay.com
De az idei karácsonyból is tanultunk.
Muszáj nyuginapokat beiktatni, mert a fiúknak teljesen felborult a bioritmusa.
Későbbi fekvés, korábbi kelés, napokig kimaradó déli alvások… ennek eredménye az, hogy feszültek, nyűgösek ők is, és én is.
Belegondoltam abba, hogy miért ebben a kb. 10 napban próbáljuk meg bepótolni azokat a látogatásokat, amiket egész évben halogatunk?
Tudjuk, hogy tök jól érezzük majd magunkat, tudjuk, hogy ki sem kell lépnünk a városból, mégis csak akkor indulunk el, amikor már nem tudjuk tovább halogatni a látogatást, hiszen karácsony van. Ezen változtatni fogunk.
Egyébként, hogy ne csak károgjak, nagyon jó volt a szünet arra, hogy megfigyeljem a fiaimat.
Volt rájuk idő.
Megfigyeltem például, hogy a nagyobbik fiam, a „szeleburdi, a túlmozgásos, a gyors, a koordinálatlan” úgy mászik falat, mintha így született volna. Pontos, koncentrált, átgondolt. Úgyhogy megyünk falat mászni.
Megfigyeltem, hogy a kisebbikem minél többet lehet velünk, annál jobban ragaszkodik hozzánk. Nem matrica, hanem tetoválás-üzemmódban volt az utóbbi időben. Nem tudom mi lesz holnap reggel, ha újra mennie kell a csanába.
Újdonság, hogy a gyerekeim dalos pacsirták. Mivel volt idő játszani, igazán belemerülni, néha elfeledkeztek magukról, és dalolásztak legózás vagy geomagozás közben.
Ráadásul kaptak Papától egy szintetizátort, amit nem csak nagy érdeklődéssel, de igazán ügyesen fogadtak és kezelnek.
Forrás: pixabay.com
Újra bebizonyosodott, hogy mindkettőjüknek szükségük van még mindig a déli alvásra. Érdekes, hogy ha mégis kimarad, nem a két és fél évest, hanem a lassan öt évest viseli meg jobban.
Ha több időt tölthetnek velünk, egymással is szívesebben és tovább eljátszanak. Mintha így nem sajnálnák az egymással töltött időt a velünk töltött rovására.
Megint igazunk lett, amikor azt mondtuk, hogy felesleges a tengernyi ajándék. Tőlünk két ajándékot kaptak, a sógornőméktől egyet, ami bőven elég is lett volna, de hát ilyenkor lépnek színre a nagyszülők…
Hiába a sok ajándék, a legnagyobb kincs nekik és nekünk is az együtt töltött idő.
Forrás: pixabay.com
Minden megteszünk, hogy ebből az idén sokkal több legyen, mint amennyi tavaly volt.
Legyetek együtt!
Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: