Itt tartunk ma. Édesanyák bőrszín alapján szeretnék eldönteni, kivel barátkozhat egy hatéves.
Forrás: pixabay.com
Úgy gondoltam ma pihenek, de már megint olyasmi történt, amit nem tudok szó nélkül hagyni.
Az AnyuSzív-anyukáim közül az egyik lány a következő történetet osztotta meg a csoporttal:
A hatéves, nagycsoportos kislánya, nevezzük Juditnak, és a lányka barátnője eltervezték, hogy elmennek egy világ körüli útra. Délután mindketten beszámoltak otthon a terveikről, és másnap reggel, amikor arra került a sor, hogy megbeszéljék egymással, hogy elengedte-e őket az anyukájuk, a másik kislány így szólt Judithoz: “Anyukám azt mondta, te nem jöhetsz mert cigány vagy.”
Hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el a két gyereket, amint a fantáziájuk hullámain a homokozó széléről bejárják a tengereket, a hegyeket, a völgyeket, a vidámparkokat, a cukorkaboltokat. Eszükbe sem jut hogy az egyik netán alacsony, a másik magas, az egyik kék szemű, vagy barna, vagy szemüveges, vagy hosszú hajú, vagy görbe lábú, vagy szeplős, vagy beszédhibás, vagy kerekesszékes, vagy igen… cigány. Ők jól érzik magukat együtt, mert nem egymás külsejét szeretik baráti, gyermeki szeretettel, hanem a másik kislány szívét. Azt, hogy találtak egy másik gyereket, akivel utazhatnak a képzelet szárnyán, épp azért, mert mindketten ugyanoda utaznának.
Aztán felállva a homokozó széléről, az új tervtől fellelkesülve hazaindulnak, hogy beszámoljanak a terveikről anyának. Judit édesanyja mosolyog a lányok tervén, de természetesen kellő komolysággal támogatja a kislányát a világ felfedezésében.
A másik kislány, aki szintén kis szívének minden lelkesedésével adja elő az álmait, melyet szívbéli barátnőjével együtt álmodott meg, azt kapja, hogy akit szeret, nem elég jó ahhoz hogy vele utazzon. Mert cigány.
Egy felnőtt nő egy hatéves gyereket, egy ártatlan kislányt lecigányoz. Az más kérdés, hogy mennyire tud fájni az embernek, ha a barátját becsmérlik a szülei.
Nem minősíteném az anyukát, megteszik ezt helyettem a saját szavai.
Egyszerűen csak szomorú vagyok.
Szomorú vagyok, ahogy Judit is szomorú most, és nem érti, miben más ő, mint a barátnője. Mi a baj vele? Ő miért nem utazhat el felfedezni a világot? Sötétebb a bőre… na és? Ugyanúgy piros a vére mint a másik kislánynak, ugyanúgy ver a szíve, ugyanúgy vannak álmai, vágyai, ugyanúgy szeret játszani, tanulni, énekelni, táncolni, rajzolni, képzelődni, barátkozni, szeretni, mint a barátnője.
Forrás: pixabay.com
Egészen addig, amíg a kis szíve meg nem telik fájdalommal és csalódással amiért már az óvodában azzal találkozik hogy ő kevesebb, mert cigány (vagy szeplős, szemüveges, vörös hajú, lány, vékony, kövér, alacsony, magas, nagy orrú, szegény, gazdag, végtelen a sor).
Nem szoktam a saját meglátásaimat kikiáltani az egyetlen helyes útnak. Most azonban kérlek, te, aki ezt olvasod, ne tanítsd cigányozásra, zsidózásra, buzizásra, arabozásra, hímsovinizmusra, feminizmusra, gyűlöletre, kirekesztésre a gyerekedet! Tanítsd szeretetre, elfogadásra, tanítsd arra, hogy az embereket a valós értékük alapján ítélje meg, és az alapján Ő MAGA DÖNTHESSEN, hogy kit visz magával a világ körüli, az élet körüli utazásra. Mert így máris nagyon sokat tettél a saját gyermekedért, a többi gyermekért, és ezért a jelenleg eléggé elfuserált világért, ami a huszonnegyedik órában jár.
S bár az egyik szemem sír az eset miatt, a másik szemem nevet, mert számos anyuka hördült fel az AnyuSzív-közösségben a Facebook-on, felháborodásukat és együttérzésüket kifejezve. Itt köszönöm meg nektek Lányok, hogy ilyen szuperek vagytok!
Kommentek