“Elüti az autó, elrabolják a szupermarketben, magára rántja a forró vasalót, hypót iszik.” Ismerősek a rémképek? Meddig egészséges félteni a gyerekeinket?
Forrás: pixabay.com
A minap olvastam egy néhány hete szült anyuka blogbejegyzését, aki amióta megszületett a gyermeke, az egész világot egy óriási veszélyforrásnak látja.
Az utca és a lakásuk számára egyaránt a pokol hetedik bugyra, ami betudható a felborult hormonháztartásnak és a gyermekágyas időszak bezártságának.
De vajon hosszú távon milyen következményekkel jár az, ha mindentől meg akarjuk védeni a gyermekeinket?
A bejegyzés alá elkezdtek özönleni az empatikus kommentek, amelyekben anyukák írták le a Dante, Stephen King és Robin Cook fantáziáját megszégyenítő borzalmakat, amelyeket nap mint nap, sőt, percről percre elképzelnek.
Forrás: pixabay.com
Savtámadás, pedofília, gyerekrablás, hogy csak a hétköznapibbakat említsem.
Aláírom, hogy a világ nem, vagy nem mindig Óz csodabirodalma. Azonban ha 0-24-ben attól rettegünk, hogy ma vajon mibe fog belehalni a gyerekünk, akkor ott baj van.
És nem csak azért, mert a saját napjainkat keserítjük meg. Hanem azért is, mert azt tanítjuk ezzel a gyerekeinknek (megitatva ezzel velük a saját lelki problémáink levét), hogy az egész világ egy óriási katlan, ami a gyerekrablók, gyilkosok, savtámadók, konnektorok, éles lépcsősarkak, lerántható, forró olajjal teli serpenyők, mély vizek, szalmonellás fagyik (bele lehet ebbe jönni) olvasztótégelye. Meggyőződésem hogy nincs olyan édesanya akinek ez lenne a célja.
Boldognak, felszabadultnak szereténk látni a gyerekeinket, akik magabiztosan tekintenek a jövőbe, és ügyesen megállnak a lábukon a korosztályuknak megfelelő élethelyzetekben.
Forrás: pixabay.com
Nem arra gondolok, hogy a félelemtől reszkető gyereket rákényszerítjük, hogy lecsússzon a csúszdán, bemenjen egyedül a boltba, vagy merüljön le a víz alá. Sem arra, hogy felelőtlenül elől hagyjuk a gyógyszereinket vagy a hypót.
De felügyelet mellett már megkérem az ötévesemet, hogy hozza ide a nagy ollót, kivasalhatja a saját alvós rongyiját, megkenheti magának a kenyeret, és járhat extrém MTB bringaedzésre.
Ennek az ára sok türelem, idő, figyelem, és persze néma idegbaj részünkről, de látni a sikerélmény, a növekvő önbizalom csillogását az egyébként érzékeny, stresszelésre hajlamos gyerek szemében felbecsülhetetlen öröm számomra.
Forrás: pixabay.com
Ha úgy érzed, eluralkodtak rajtad a félelmek, ha emiatt korlátok között élitek az életeteket, akkor javaslom hogy keress fel egy szakembert. Ugyanis ezekkel a félelmekkel lehet klasszul szorongó gyereket nevelni.
A félelem leckéje életre szóló lehet, aminek az a következménye, hogy a gyerek felnőttként is a túlféltő szülőtől látott félelemmel reagál az ismeretlen, új helyzetekre.
Akármilyen kicsi, látja, hallja, érzi, érti a szemeidben megvillanó rémületet, a pánikkal teli hangodat, a reszketve odakapó kezeidet.
Biztonságos távolságból, de távolságból hagyjuk, hogy fölfedezze a világot, a saját képességeit, hogy magabiztossá válhasson a tudattól, hogy képes az adott feladat megoldására. Hiszen ő egy szuper kisember, aki ezáltal szuper nagyemberré válhat.
Forrás: pixabay.com
Ne feledd, ez az ő élete, nem a tiéd. Erre kell fölkészítened.
Nemrég hangzott el az ötévesem szájából az alábbi mondat az öccse felé:
“Ne izgulj Petyus, mindenre van megoldás!”
Teljesen egyetértek vele.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: