1.0AnyuSzívhttps://anyusziv.cafeblog.huTakáts Lillahttps://anyusziv.cafeblog.hu/author/takatslilla/<p>Pro? Kontra? Ha császármetszés szükséges a baba vagy a mama egészségéért, akkor nincs mese!</p> [caption id="attachment_199" align="alignnone" width="119"]<img class="size-full wp-image-199" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/08/baby-feet-402844__180.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="119" height="180" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Én teljesen biztos voltam benne, hogy meg tudom szülni Petyut.</p> <p>Nem zavart, hogy a kórház kertjében sétálva kijött a Fornetti-pavilonból az eladó hölgy azzal, hogy „muszáj megkérdeznem, ikreket vár?”.</p> <p>Az sem zavart, hogy fél részeg fiatalok beszóltak, hogy „hanyadik hónapban vagy, a tizenkettedikben?”.</p> <p>Sőt, az sem, hogy egy idős néni, amikor elsétált mellettem, visszanézve a pocakomra zsigeri őszinteséggel fölkiáltott: „Istenem, de borzasztó!”. Na jó, ez már zavart.</p> <p>Egy szó mint száz, tudtuk, hogy Péter nagy baba lesz.</p> <p>A bátyja is 4 kg fölött volt, és úgy szól a fáma, hogy a második baba veri súlyban az elsőt.</p> <p>Hát verte.</p> <p>Az utolsó hetekben már csak pocaktámasszal tudtam létezni, a savam felköltözött a torkomba, és két ruhát tudtam hordani, mert az utolsó 3-4 hétre már nem akartam beruházni egy méregdrága kismama-szettre.</p> <p>Amennyire szülni szerettem volna, a kisfiam annyira nem szeretett volna megszületni.</p> <p>Halovány kis jósló fájásokkal a 41. hét közepén bementem a kórházba, hogy hátha csinálnak valamit, amitől beindul a dolog.</p> <p>Csináltak. Benn tartottak hétvégére.</p> <p>Én az utálatos rózsaszín köntösömben bőgtem a folyosó végén, mint egy gyerek.</p> <p>Riadtan kérdezte meg az egyik arra járó orvos, hogy „Kismama, miért sír?”</p> <p>„Aaahhaaazéééért, meehheeert ihhhitttt kehheeell maradnoohhhoom, peehheedig neeheem is szülööhööööök éééshéés othooohooon vááár a gyerekeeeeem!”</p> <p>Megnyugtatott, hogy ne aggódjak, az is lehet, hogy még ma este meglesz a Petyus.</p> [caption id="attachment_200" align="alignnone" width="433"]<img class="size-large wp-image-200" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/08/birth-466140_960_720-433x600.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="433" height="600" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Nem lett meg.</p> <p>Hallgathattam viszont a szülőszobáról a kórterembe felszűrődő hangokat. Egész hétvégén.</p> <p>No de hétfőn reggel fél kilenckor eljött az én órám.</p> <p>„Indítunk, Lillácska"-dugta be fejét a kórterem ajtaján az osztályos nővér.</p> <p>A team ugyanaz volt, mint az első szülésemnél.</p> <p>Az orvosom, Igazgató Úr vérprofi, higgadt, kellően távolságtartó úriember, a szülésznőm pedig édesanyám gyerekkori barátnője, aki most is tyúkanyóként védelmezett minket a babámmal.</p> <p>Lesétáltam a szülőszobára még mindig zártan, mint egy banki széf.</p> <p>Kicsit féltem, mert volt már fogalmam arról, hogy mi vár rám.</p> <p>Nem volt.</p> <p>Próba-oxitocin be, NST-föl, kínlódás megkezd.</p> <p>Oké, reagál a méhem, burokrepesztés.</p> <p>Ez olyan nyilvánosság előtt történt, hogy belépőjegyet szedhettem volna. Időközben ugyanis annyi ismerősöm lett a kórházban, hogy mindenki kíváncsi volt, mekkora lesz Petyus.</p> <p>Miután elfolyt a magzatvizem, bennem elszabadult a pokol.</p> <p>A minden átmenet nélkül rámtörő, csontjaimat szétrobbantani akaró háromperces fájások felküldték az agyamat a plafonra. Petyus szívverését pedig a padlóra.</p> <p>Irány a műtő!</p> <p>Amikor a férjem belépett a szülőszobába, láttam az arcán, hogy az előző vidám hangulatú szülés után nem erre számított.</p> <p>Mindig ódzkodtam az epidurális és spinális érzéstelenítéstől, de amikor felültetett a műtősfickó immár a műtőben az ágyra, azt gondoltam, hogy szúrjatok meg, ahol akartok, csak múljon el a fájdalom.</p> <p>Egy szúnyogcsípés a hátba, és minden kínom elszállt.</p> <p>Az volt a furcsa, hogy csak a fájdalmat nem éreztem, de azt hogy mit csinálnak velem azt igen.</p> [caption id="attachment_198" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-198" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/08/baby-1537762_960_720-600x401.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="401" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Péteremet hárman rángatták, hogy a széles vállai kiférjenek a vágáson keresztül. (Majd’ egy év Dévény-torna lett belőle, de másképp nem lehetett, olyan nagy volt.)</p> <p>Ordított, mint a sakál, de ahogy a pofiját odatették az arcomhoz, azonnal elcsendesedett.  </p> <p>Csodálatos volt! Semmivel nem volt rosszabb, vagy kevesebb élmény, mint Nimród természetes születése.</p> <p>Az első gyerekemnél az orvos fogadásokat kötött a mérés előtt, hogy 4 kiló fölött van-e. Most lélegzetvisszafojtva vártunk.</p> <p>Öt kiló – fordult felém kipirult arccal a szülésznőm, kezében a cingár lábú, bébifókatestű porontyommal.</p> <p>Mondhattam én szülés előtt, hogy biztosan sikerülni fog természetes úton, esélyünk sem volt.</p> <p>Petyus sztárként vonult le a súlyával a csecsemőosztályra.</p> <p>Amikor betoltak az őrzőből a kórterembe, azt hittem, hogy túl vagyok a nehezén.</p> <p>Igaz hogy zuhanyozni csak úgy tudtam, hogy egyik kezemmel a hasamat tartottam, a másikkal a zuhanyrózsát, a fejemet meg a csempének támasztottam, mert kiegyenesedve állatira fájtam belül.</p> <p>A haskötő nagyon sokat segített, a műtét harmadnapján már sétálgattam.</p> <p>Volna, ha nem lázasodom be.</p> <p>Kórházi fertőzés, vérmérgezés, Augmentin, szuper!</p> <p>És ha ez nem lett volna elég, a sebem sem gyógyult, úgyhogy mire kirángattak a staphylococcus aureus karmaiból, és a sebemet is vállalhatónak találták, Petyus egy hetes volt.</p> <p>Amikor indultunk haza, a csecsemős nővér alig akarta kiadni a kezéből. „Csak még egy puszit, csak még egy puszit…” – mondogatta.</p> [caption id="attachment_201" align="alignnone" width="400"]<img class="size-large wp-image-201" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/08/hand-1270531_960_720-400x600.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="400" height="600" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Eltelt két hét, és a sebem még mindig nem gyógyult be. Aztán fél év, és még mindig nem.</p> <p>Egy év alatt hegedt be teljesen a körülbelül 12-13 centis vágás.</p> <p>Amikor felmerül bennem, hogy a megkínzott hasamat talán meg kellene plasztikáztatnom, eszembe is jut gyorsan, hogy milyen tortúrán mentem keresztül, elvetem az ötletet.</p> <p>Sokan ellenzik a császármetszést, és a hosszabb regeneráció miatt (ami a személyes adottságaimnak is köszönhető) én is a természetes szülést preferálom.</p> <p>De a legtöbb esetben a kismamának nincs választása.</p> <p>Nem kell, hogy bűntudatod legyen, ha esetleg az egyetlen, vagy minden gyerekedet császárral szülted. Sajnálnod sem kell, hogy így alakult.</p> <p>Semmivel nem volt kevésbé fantasztikus maga a születés császárral, mint hüvelyi úton!</p> <p>Egyébként a második gyerekem sokkal kitartóbb, küzdőbb szellem, mint a bátyja. (Mert ezt is hallottam már, hogy aki császárral születik, nem tanul meg küzdeni.)</p> <p>Ugyanolyan szorosan kötődünk egymáshoz Petyusommal, mint a nagyobbik fiammal.</p> <p>Mint olyan anya, akinek van összehasonlítási alapja, úgy látom, hogy nem befolyásolja az életüket az, hogy milyen úton jöttek a világra.</p> <p>Sokkal fontosabba az ő és a te egészséged, mint ragaszkodni valamihez, ami adott esetben nem biztos hogy a legjobb megoldás.</p> <p> </p>rich