1.0AnyuSzívhttps://anyusziv.cafeblog.huTakáts Lillahttps://anyusziv.cafeblog.hu/author/takatslilla/<p>Hogyan juttassunk át egy kétévest a határon papírok nélkül? Sehogy!</p> [caption id="attachment_249" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-249" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/08/beach-1305182_960_720-600x411.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="411" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Én voltam a hibás senki más. Habár egy ponton azt gondoltam, hogy a rendszer az, ami kígyóként a saját farkába harap. Illetve ezesetben a miénkbe.</p> <p>Ez a nyár arról szólt, hogy én az új munkahelyemen robotoltam, a férjem pedig a szokásos közös baráti programjainkra egyedül utazott el.</p> <p>Arra gondoltam hát, augusztus 19-én péntek délben, nyerésre állva a tüszős mandulagyulladással vívott küzdelemben, hogy jövő héten, ha már mindketten szabin vagyunk (én négy kemény napot), ugorjunk le az Isztriára három éjszakára.</p> <p>Régen el sem tudtam képzelni, hogy ennyire spontán is lehet nyaralást szervezni, vagy egyáltalán élni, de a férjem ilyen típus, és én is hamar hozzáedződtem.</p> <p>Felhívtam, persze, menjünk, foglald le, vasárnap délután indulhatunk.</p> <p>Na több sem kellett: szállást lefoglal, utasbiztosítást megköt, iratokat ellenőriz.</p> <p>Hoppá! Petyusnak nincs se személyije, se útlevele. Most két óra van, ha fölkelnek, lemegyünk az 5 percre lévő Kormányablakba, megcsináltatjuk az ideiglenes személyit, no problem.</p> <p>Aha.</p> <p>Pénteken háromkor zár a Kormányablak.</p> <p>Mi legyen? Irány a központi Okmányiroda két gyerekkel, péntek délután a csúcsban.</p> <p>Egész gyorsan odaértünk. Közölték velünk, hogy mivel nincs időpontunk, nem tudnak ideiglenes személyit csinálni a gyereknek, csak sürgősségi útlevelet. 24 óra alatt kész, és csupán negyvenezret kell érte leszurkolnom.</p> <p>Nagy sóhaj. Aki hülye, fizesse is meg az árát. Rendben.</p> <p>Azt nem részletezem, hogy meddig tartott lefényképezni egy örökmozgó kétévest. Nem vehettem az ölembe, nem érdekelte a plüss cica a kamera tetején, csak az, hogy a bátyjával végigrohanhasson az okmányiroda közepén két sorba rendezett kb. 50 darab szürke puffon.</p> <p>Nagy nehezen sikerült. Mindenki izzadt.</p> <p>- Oké, meg van apa hozzájáruló nyilatkozata, kérem a születési anyakönyvi kivonatát.</p> <p>- Hát... azt a nagy rohanásban otthon hagytuk.</p> [caption id="attachment_251" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-251" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/08/europe-1002561_960_720-600x397.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="397" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Éreztétek már azt, hogy ez nem fog sikerülni?</p> <p>Én végig éreztem valahol a kisujjam körme alatt, hogy ez nem fog menni.</p> <p>- Holnap visszajöhetünk?</p> <p>- Holnap huszadika. Vasárnap reggel nyolckor nyitunk.</p> <p>- De akkor nem készül el vasárnapra az útlevél.</p> <p>- Várják meg a hétfő reggelt.</p> <p>Tudtam, hogy nem fogjuk megvárni. Két éjszakáért és egy teljes napért nem fogom a két kicsit végigbumliztatni az országon.</p> <p>Azt is tudtam viszont, hogy nem jutunk ki fényképes igazolvány nélkül.</p> <p>Megbeszéltük a férjemmel, hogy megpróbáljuk. Volt egy A/4-es papírunk a gyerek fotójával, az összes adatával, és egy hivatali pecséttel. Hátha.</p> <p>Vasárnap összepakoltunk, elmentünk egy családi ebédre, majd négykor nekivágtunk a határnak.</p> <p>Én csak azt hajtogattam, hogy mi lesz, ha nem engednek át. Hazamegyünk?</p> <p>Nem tudtam elképzelni. Annyira szerettem volna együtt lenni velük, kimozdulni a szokásos környezetből, feltöltődni, élményeket szerezni nekik és magamnak.</p> <p>Odaértünk a határhoz.</p> <p>Egy szigorú, huszonéves, szép, szőke rendőrnő meglátta a papírunkat és ennyit mondott:</p> <p>- Ez nem jó. Mutatom, merre forduljanak vissza.</p> <p>Ennyi. Nem tudom mit vártam, de ettől azért egy kicsit többet.</p> <p>Oké, visszafordultunk, de éreztük, hogy ebben a helyzetben több van. Megálltunk egy útszéli kis hotelban, ahol nagyon kedvesen elirányítottak minket a régi határátkelőhöz, mondván ott hátha nyitottabbak lesznek a határőrök. Meg a határ is. Ha nem, akkor várnak minket szeretettel, egy tágas apartmannal és finom vacsorával.</p> [caption id="attachment_250" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-250" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/08/dubrovnik-512798_960_720-600x337.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="337" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Vissza a kishatárhoz.</p> <p>Ott egy nagyon kedves, negyvenes, szintén szőke rendőrnőbe futottunk, aki sajnálkozva közölte, hogy nem mehetünk át. A kezünkbe nyomta viszont a Letenyei, a Lenti és a Nagykanizsai okmányirodák nyitvatartási idejét, és javasolta, hogy reggel gyorsan csináltassuk meg az ideiglenes személyit Petyusnak (időpont nélkül), és mehetünk is.</p> <p>Azt gondoltam, hogy talán jobb is így, legalább másnap csak három órát kell utaznunk Porecsig.</p> <p>Vissza az István Hotelbe, finom vacsi, alvás, reggel fél kilenckor pedig már húztuk is a sorszámot Petyussal a letenyei okmányirodában.</p> <p>Bizakodva mondókáztunk, mikor szólítottak minket.</p> <p>Odaadtam a gyerek lakcímkártyáját, mire ezt közölte velem az ügyintéző hölgy:</p> <p>-Nem tudom kiállítani a személyit, mert a rendszer azt mutatja, hogy készen van az útlevele, és ki is postázták. </p> <p>MIAFÜTTTY????</p> <p>(Nem postázhatták ki, mert háromnegyed 9 volt, és engem hétfőn kilencre hívtak vissza az útlevélért a központi okmányirodába. Sebaj.)</p> <p>Ez volt az a pont, amikor már nem csak a saját hülyeségemet hibáztattam azért, mert ilyen helyzetbe kerültünk.</p> <p>Mi az összefüggés? Nekem van útlevelem is, és személyim is. A gyereknek miért nem lehet?</p> <p>Mondtam, hogy akkor adjon erről egy igazolást, mert innentől kezdve én megtettem mindent, de a rendszer az ami rosszul működik.</p> <p>Ő nem tud mit csinálni.</p> <p>Megköszöntem szépen, kimentem a gyerekkel az okmányiroda elé, és elsírtam magam.</p> [caption id="attachment_252" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-252" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/08/man-863085_960_720-600x400.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="400" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Nem azért mert Horvátországot sajnáltam, habár azt is.</p> <p>Hanem mert erre a problémára nem volt megoldás. Totál patt-helyzet volt.</p> <p>Tehetetlen voltam.</p> <p>Próbáltam magam azzal vigasztalni, hogy ezek szerint nekünk nem kell most Horvátországba mennünk, de nagyon nehéz volt.</p> <p>Arról nem is beszélve, hogy Nimród már egészen lelkes volt, hogy láthatja a tengert, és el kellett magyarázni, hogy anya elkapkodta ezt az egészet, és jogászként tudhatná, hogy a szabály az szabály.</p> <p>Tudja is. De bízott abban, hogy valahogy mégis csak sikerül összehoznia egy nyár végi pár napos tengerparti pihenést a családjának.</p> <p>Nem sikerült.</p> <p>Ne legyetek ilyen naívak mint én.</p> <p>Ha nincsenek papírjaitok, ne induljatok el!</p> <p>(Ja, azért mikor másnap Siófokon a Porecs téren sétáltunk, némileg felment a pumpa az agyamban.)</p> <p> </p> <p> </p>richhttps://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/08/beach-1305182_960_720-150x150.jpg150150