1.0AnyuSzívhttps://anyusziv.cafeblog.huTakáts Lillahttps://anyusziv.cafeblog.hu/author/takatslilla/<p>Igazságot kell-e tenni a testvérharcokban?</p> [caption id="attachment_323" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-323" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/09/children-573417_960_720-600x400.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="400" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Mivel nekem nincs testvérem, ismeretlen számomra az a szeretetbe oltott folyamatos harc, ami csak a testvérek kiváltsága.</p> <p>Mindig irigykedve hallgattam a barátaimat, amikor kimondták azt a szót: tesóm.</p> <p>A tesómmal beszélgettünk, a tesómmal elaludtunk, a tesómmal játszottunk, a tesómmal verekedtünk…</p> <p>Gyerekként álmaim netovábbja volt egy testvér, akivel jókat lehet verekedni.</p> <p>Mivel nekem ez nem adatott meg, hamar eldöntöttem, hogy az én gyerekeim mindenképp megismerik majd a testvér-lét örömeit.</p> <p>Miután Nimród megszületett, láthatatlan távolságba került ez a kérdés, de mi sem bizonyítja jobban azt, hogy soha ne mondd, hogy soha, mint az, hogy két év két hónap múlva berobbant az életünkbe második kisfiunk, Petyus.</p> <p>Természetesen izgultam, hogy Nimród hogy fogja fogadni az öccsét, de igyekeztünk természetesen kezelni a testvére érkezését, hogy ő se csináljon túl nagy ügyet belőle.</p> <p>Nem hozott ajándékot a kistesó, nem emlegettük percenként hogy „ha majd megérkezik...”, és őszintén szólva rosszul voltam az olyan kérdésektől hogy: na, várod már a kistesót?</p> <p>Először is, az én két évesemnek fogalma nem volt arról, hogy mit is kéne várnia. Másodszor pedig meggyőződésem, hogy a nagyobb gyerekek közül nem mindenki várja azt, hogy egy rózsaszín ordító diktátor költözzön be a házba, aki lenyúlja a játékait és a szüleit.</p> <p>Mindenesetre nálunk bejött a dolog, Nimródot (legalábbis eleinte) nem nagyon kavarta fel a testvére.</p> <p>Bejött a kórházba, ugrált rajtam egy sort, ügyet sem vetve az ágyam mellett álló kosárkára, és benne a trónbitorló óriáscsecsemőre.</p> <p>Búcsúzóul azért odacsapott egyet a kezére, jelezve hogy észrevette mi folyik itt.</p> [caption id="attachment_321" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-321" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/09/brothers-1633653_960_720-600x399.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="399" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Az elkövetkezendő egy évre nem nagyon emlékszem (ha több pici gyereked van, talán érted, hogy miért), de azt tudom, hogy mivel Petyus sokat aludt napközben, bőven volt időm Nimróddal foglalkozni.</p> <p>Egészen addig nem is volt semmi gondja az öccsével, amíg Petyus csendes szemlélőből véleményét határozottan megfogalmazó, egyenrangú tényezője nem lett a családunknak. Ez körülbelül egy éves korára történt meg.</p> <p>Ekkorra olyan szilárd jellemmé formálódott a gyerek, ami mindannyiunkat meglepett.</p> <p>Nimródot is.</p> <p>Ő egyébként nem egy agresszív gyerek, de a fél szememet mindig rajtuk tartottam, nehogy akaratlanul is komolyabb sérülést okozzon a kicsinek.</p> <p>Hamar rá kellett jönnöm, hogy Petyust sem kell félteni.</p> <p>A sláger az első időkben a lökdösés volt.</p> <p>Petyus békésen üldögélt, majd miután elmart egy kisautót a bátyja elől, már borult is.</p> <p>Ilyenkor mindig jött a „kérj tőle bocsánatot, értsd meg hogy fáj neki, ejnye-bejnye”.</p> <p>Aztán történt egy délelőtt, hogy a szobájuk előtt pakolásztam.</p> <p>Szokásos életkép volt, ahogy ültek egymással szemben, és komótosan játszottak. Néhány másodperc múlva a kicsi felvett egy autót a földről, majd fogta magát, eldőlt, és éktelen visításba kezdett, azt óbégatva, hogy „Ímó vó!Ímó vó!”</p> <p>Ha nem láttam volna mi történt, egyrészt leszidtam volna a nagyfiamat, másrészt meg nem hinném el, hogy egy ekkora gyereknek ennyi esze van, és ennyire elvetemült is tud lenni.</p> [caption id="attachment_320" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-320" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/09/brothers-1507696_960_720-600x400.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="400" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Persze volt, hogy ő húzta a rövidebbet, az anyja meg égett, mint a rongy, mert nem tudta megakadályozni hogy vér folyjon.</p> <p>Történt ugyanis tavaly nyáron, hogy Nimród új óvónénijei családlátogatásra érkeztek hozzánk.</p> <p>A két gyerek a duplóhalom közepén játszott, miközben én az ovis papírokat töltögetve beszélgettem az óvónénikkel és igyekeztem szemmel tartani a fiúkat.</p> <p>Nem sikerült.</p> <p>Mivel mindkettőjüknek ugyanaz a zöld kocka kellett volna (amiből volt még vagy hatszáz a szobában), Nimród a leendő óvónénik szeme láttára hanyattlökte az öccsét, akinek a feje épp egy legódarabra érkezett, felsértve a bőrét.</p> <p>Aki látott már fejsérülést, el tudja képzelni, hogy ömlött a vér a gyerek fejéből.</p> <p>Az óvónénik azt sem tudták, hogy segítsenek, zavarba jöjjenek, vagy elmeneküljenek a káoszból.</p> <p>Mindenesetre bemutatkoztunk.</p> <p>Mostanában a harapás dívik köztük. Ez egyébként családi vonás lehet, mert a legnagyobb unokatestvérük, aki immár gyönyörű 15 éves nagylány, drága anyósom elmondása alapján gyerekkorában szintén harapott. Örömében.</p> <p>Ezen hétvégén két vámpírtámadás is történt az otthonunkban (és sajnos nem Edward jelent meg lapos tekintettel az ajtóban).</p> <p>Pénteken Petyus hirtelen felindulásból akarta fejen (igen, fejen) harapni a bátyját. Jó nagy bőgés lett belőle, mert az egyiknek a homloka fájt, a másiknak meg a foga.</p> <p>Tegnap pedig a háztartásunk egyik Villám McQueen kisautója váltotta ki a balhét a hetvennyolc közül, aminek eredményeként Nimród tökéletes fognyomata található meg Petyus hátán.</p> [caption id="attachment_322" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-322" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/09/brothers-and-sisters-692822_960_720-600x400.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="400" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Egyke anyaként a pálya széléről figyelem ezt a semmihez sem hasonlítható kapcsolatot a fiúk között. Mert mindamellett, hogy időnként képesek lennének eltenni a másikat láb alól egy legókerék megszerzése érdekében, nem tudnak létezni a másik nélkül.</p> <p>Ha nem egyszerre ébrednek föl, azonnal fel szeretnék kelteni a másikat.</p> <p>Csak együtt hajlandóak enni, fürdeni és lefeküdni is (közös a szobájuk).</p> <p>Ha vásárolunk, automatikusan kettőt vesznek mindenből, és tömik a másik szájába is a finomságokat.</p> <p>Viszont ha ledobják a láncot, akkor nagyon ledobják.</p> <p>Mindazonáltal fontosnak tartom úgy terelgetni őket, hogy „összefogjanak ellenünk”.</p> <p>Nem teszek igazságot, ha nem láttam az esetet. Nem hagyom, hogy árulkodjanak egymásra. Ha összevesznek egy játékon, elveszem tőlük, nem játszhat vele egyikük sem. Nem hasonlítgatom őket egymáshoz. Nincs „látod, a Nimród milyen szépen megette, látod a Petyus milyen ügyesen elrakta…”.</p> <p>Igyekszem nem beleavatkozni a vitájukba, amíg el nem durvul a helyzet.</p> <p>Egyiküknek sincsenek a másikkal szemben előjogai, vagy plusz kötelezettségei azért, mert az egyik „még kicsi”, a másik meg „már nagy”.</p> <p>Nem mondom, hogy könnyű, de annyival több az élmény, a szeretet, az élet azzal, hogy két gyerek van a házban.</p> <p>Mi lehet ott, ahol három, négy, vagy öt gyerek van?</p> <p>A mi életvitelünk két gyerekre van kalibrálva, de biztos vagyok benne, hogy óriási ajándék az a gyerekkor, amit két-három-négy testvér között tölt el az ember.</p>richhttps://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/09/brothers-and-sisters-692822_960_720-150x150.jpg150150