1.0AnyuSzívhttps://anyusziv.cafeblog.huTakáts Lillahttps://anyusziv.cafeblog.hu/author/takatslilla/<p>Minden kismama rémálma, hogy kiderül: a baba talán nem egészséges.</p> [caption id="attachment_609" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-609" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/10/pregnant-518793_960_720-600x413.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="413" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Egy pillanatra sem gondolsz arra, hogy mi lesz, ha nem lesz minden rendben.</p> <p>Csak örülsz, vagy épp kétségbeesel, vagy mindkettőt érzed egyszerre, amikor reszkető kezedből mosolyog rád a pozitív terhességi teszt.</p> <p>Nem tudod hirtelen, hogy kit hívj fel elsőnek, legszívesebben kirohannál, hogy világgá kürtöld: édesanya leszel!</p> <p>Persze, a 12. hét előtt a legtöbben óvatosak vagyunk, hiszen addig akármi történhet a kis meggymagocskával odabent.</p> <p>De ha túl vagyunk rajta, (szerencsésebbeknél) elmúltak a hányás-rohamok, a kezdeti izgatottságot felváltja valami angyali nyugalom. A tudat, hogy a legnagyobb csoda részese vagy, életet adsz a világnak. Készülődsz, és észre sem veszed, de körbeleng valamiféle titok.</p> <p>Hiszen amit éreztek az csak a ti titkotok. Szavakkal leírhatatlan szeretet-szövetség közted és a babád között.</p> <p>Pontosan így éreztem én is amikor a második gyermekemmel a 18 hetes ultrahangra (19 hetesen) vártunk a kórház folyosóján.</p> <p>Béke, és csendes boldogság töltött el, és abban a tudatban pötyögtem a telefonomon a barátnőimmel, hogy minden a legnagyobb rendben van.</p> [caption id="attachment_611" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-611" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/10/woman-358779_960_720-600x400.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="400" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Akkor fogtam gyanút, amikor az orvos szó nélkül már percek óta Petyus (aki ekkor még Adrián volt…vagy Bence…vagy Lehel, már nem emlékszem) fejét vizsgálta.</p> <p>Mivel már gyakorlott uh-páciens voltam, én is láttam hogy azoknak a nagy fekete gömböknek nem kellene ott lenniük a fejében. Sőt, szinte a feje helyett voltak képernyőn.</p> <p>Olyan érzés volt, mintha el akarna nyelni a vizsgálóágy. Mintha feloldódnék a szoba félhomályában.</p> <p>Nem tudom azt mondani hogy megijedtem, vagy félni kezdtem, vagy pánikba estem.</p> <p>Egyszerűen megbénultam.</p> <p>Visszatarthatatlan hányinger tört rám, a kezemet a számra tapasztva téptem fel a vizsgáló ajtaját, majd miután kiadtam magamból mindent, még mindig merev tekintettel, és süketen-vakon-némán visszabotorkáltam az orvoshoz.</p> <p>Ő próbált nyugtatni, de azzal, hogy sürgősen amniocentézisre küldött („Kifutunk az időből anyuka, a 24. hét után nem tudunk mit csinálni, a vizsgálat eredménye pedig 3-4 hét!”) még inkább összezavart. Miért, utána mi lesz?</p> <p>Plexus chorioideus ciszta. Azóta is fejből tudom.</p> <p>A doktor úr által ajánlott klinikán már nem tudtak időpontot adni. Meg a következőn sem. És ahová harmadjára telefonáltam, ott sem tudtak volna időben fogadni. Remegve vadásztam az interneten a kórházakat, bárhová elmentem volna, mert a vizsgálatra néhány napon belül EL KELLETT JUTNOM!</p> [caption id="attachment_608" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-608" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/10/clock-407101_960_720-600x400.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="400" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>A Honvéd Kórházban az asszisztenshölgynek megesett rajtam a szíve. Négy nappal későbbre kaptam időpontot.</p> <p>Soha nem hittem volna, hogy valaha attól fogok kissé megnyugodni, hogy elmehetek egy olyan vizsgálatra, ahol egy óriási tűvel átszúrják a hasamat.</p> <p>Rémtörténetek keringtek a folyosón ülő és várakozó kismamák között. Alig vártam, hogy bemehessek.</p> <p>A férjem a nagyfiunkkal volt otthon, én meg a kisebbiket nyugtatgattam odabent (no és persze önmagamat), hogy ne féljen, érzem, hogy nem lesz semmi baj.</p> <p>A vizsgálat fizikailag egyáltalán nem megterhelő. Nem fájt, hamar megvolt, és az 1 %-os vetélési kockázattal kapcsolatban is megnyugtattak.</p> <p>Azt mondhatom, hogy összességében véve maga a magzatvíz-vétel nem volt negatív élmény.</p> <p>De lelkileg megterhelő volt a tudat, hogy ez a tűszúrás dönti el, hogy egészséges-e, életképes-e a babánk.</p> <p>Hogy egy pillanat, egy üzenet, egy telefonhívás felforgathatja az életünket, derékba törheti a boldogságunkat, és valami olyasmit kell átélnünk, amit talán soha nem fogunk tudni feldolgozni.</p> [caption id="attachment_610" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-610" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/10/syringe-1211173_960_720-600x450.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="450" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Az orvos egy hét fekvést írt elő.</p> <p>Jó vicc, egy izgő-mozgó két éves mellett.</p> <p>Az elkövetkezendő napokban minden telefoncsörgésre összeugrott a gyomrom, de miután két hétig nem kerestek a kórházból, kezdtem megnyugodni.</p> <p>Az akkori fogadott orvosom ennyit volt képes válaszolni arra kérdésemre, hogy mi lesz, ha az eredmény pozitív: „Drukkolok magának…”</p> <p>Másnaptól nem ő volt az orvosom.</p> <p>Visszatértem Igazgató Úrhoz, akinél az első kisfiamat is szültem, és aki felvilágosított, hogy mivel tökéletes volt a kombinált teszt eredménye, felesleges volt a szúrás és a pánik. Hozzátette: ne izguljak, a 26. hétig az összes ciszta felszívódik a kisfiam fejében, és egészséges lesz, mint a makk.</p> <p>Pontosan úgy történt, ahogy elmondta.</p> <p>A kisgömböc a pipaszár lábaival és az öt kilójával épen, és egészségesen érkezett meg hozzánk, és azt mondhatom, hogy bár rémisztő hetek tarkították a várandósságomat, mégis szerencsések vagyunk, mert az ijedtségen kívül nem esett senkinek semmi baja.</p> [caption id="attachment_607" align="alignnone" width="600"]<img class="size-large wp-image-607" src="https://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/10/baby-feet-847204_960_720-600x400.jpg" alt="Forrás: pixabay.com" width="600" height="400" /> Forrás: pixabay.com[/caption] <p>Az amnio-élményem részletes leírását, és az életünk további kalandjait elolvashatod a <a href="https://moly.hu/konyvek/takats-lilla-jutalomjatek">Jutalomjáték</a> című regényemben.</p> <p>Ha a saját élményeidet szeretnéd megosztani egy kulturált, támogató anyaközösségben, várunk téged az AnyuSzív csoportban a Facebookon.</p>richhttps://anyusziv.cafeblog.hu/files/2016/10/pregnant-518793_960_720-150x150.jpg150150