Mit tehetnek a fiús és a lányos anyák azért, hogy a gyermekeik felnőttként tisztelettel tekintsenek a másikra?
Tisztelet. Elvont fogalom, amely azonban még az elmérgesedett konfliktusokat is enyhítheti, ami segít, hogy önmagunkat és egymást is méltósággal kezeljük, elismerjük a saját és embertársaink értékeit.
Nagyívű gondolatoknak tűnnek a fenti sorok, de mindjárt bebizonyítom, hogy cseppet sem azok. Illetve nem szabadna annak lenniük.
Péntek este tévét néztünk a férjemmel, és szembejött velünk Ariana Grande és Nicki Minaj Side to side című videóklippje.
30 éves vagyok. Nem vagyok prűd. Nem vagyok irigy, ami szép az szép, ráadásul tudomásul veszem azt is, hogy a szexszel minden el lehet adni.
De ezt a klippet egyszerűen nem értettem.
Tangás lányok spinningelnek, miközben a kamera hátulról mutatja őket, szemérmetlenül közelről.
Nem értem.
Miért?
Itt van két fiatal énekesnő, akik tehetségesek, egyediek, de megmondom őszintén, egy taktust sem tudnék felidézni a dalból, mert csak a fenekekre emlékszem.
Valóban ez volt a cél?
Ez a kevésbé jelentős kérdésem.
Ami viszont tényleg nem hagy nyugodni, hogy hogy a francba tanítsam meg a fiaimat arra, hogy tiszteljék a nőket, ne csak mint szexuális vágyaik tárgyaira nézzenek rájuk, hanem értékes, értelmes emberekre, ha ezt látják majd a tévében?
Azt most hagyjuk, hogy a tv egyre szűkebb keresztmetszet, hiszen az internetről is dől a gyerekekre, kamaszokra a szex, méghozzá egymástól. Fehérneműs fotók a lányosztálytársakról, csücsörítés, mély dekoltázsok tizenévesen, és olyan kihívó tekintetek, hogy harminc éves létemre én szégyellem el magam.
Mit csináljak, hogy a fiaim úgy viselkedjenek a lányokkal, ahogy szerintem helyes? És nem csak az alapvető udvariasságról beszélek, hanem arról, hogy hogy érjem el, hogy ne csak betömni való lyukaknak tekintsék a lányokat? Hogy képesek legyenek beleszeretni az emberi, női értékeikbe?
Kavarognak a gondolataim.
Az a véleményem, hogy alapvetően minden nő szereti, ha tisztelik. Sőt, minden ember. Még a csücsörítős, tangás spinning-lányok is.
És nagyon fel tudunk háborodni, ha a másodlagos nemi jellegeinken kívül nem látnak meg rajtunk, bennünk mást.
Tudom, hogy felgyorsult a világ, hamarabb érnek a fiatalok, bla bla bla… Ezt nem tudom megállítani, és nem is akarom feltenni a „bezzeg az én időmben…”-lemezt.
De akkor sem tudom, hogy mivel fogják kivívni, vagy inkább úgy mondom, mivel nem fogják lerombolni a fiaim tiszteletét a korukbeli lányok.
Minden lány szereti királylánynak érezni magát.
Szeretjük ha kitalálják a gondolatainkat, ha a férfiak a tenyerükön hordoznak minket, és most nem az anyagiakról beszélek. A szerelemről, a kedvességről, a figyelmességről, a gyengédségről, a segítőkészségről, és igen, a tiszteletről.
Ha egy fiú nem lát mást a nőkből, mint ciciket, feneket meg puncit, ja meg csücsörszájat, akkor bizony eszerint is fog bánni vele.
Én nem akarom, hogy a fiaim bárkiben is csupán a szexuális objektumot lássák. Őmiattuk sem, és a lányok miatt sem.
De mit tehetek? Beszélhetek én nekik arról, hogy a nők is ugyanolyan okosak, értékesek, tehetségesek, mint ők, ha Nicki Minaj és barátnői nyomják majd a szemükbe a didkóikat!
Ezek után vajon érteni fogják a srácok, hogy miért vannak felháborodva az ilyen lányok, amiért a fiúk nem életük szerelmét, hanem csupán egy kellemes numerát látnak bennük?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: