AnyuSzív

Hogyan tanítsuk meg a kisfiúknak és a kislányoknak, hogy felnőve szeressék önmagukat, tiszteljék egymást, és egészséges munka-, baráti, és párkapcsolatokat alakíthassanak ki egymással? Néhány hete történt, hogy szülővárosomban nagyszabású, két évtizedes múltra visszatekintő kulturális-és sportrendezvény-sorozaton vettünk részt a családommal. A buli egy hétig tartott, és mint minden évben, idén is megrendezték kisvárosunk főterén a bográcsfőző… Tovább »

Mennyire kell rosszul lennie a kicsinek, hogy azt mondd, ma nem mész dolgozni, hanem otthon maradsz vele? Gondolsz-e a többi gyerekre, a többi gyerek testvéreire, az óvónőkre, anyukákra, amikor mérlegelsz? Nem? Pedig érdemes lenne! Akinek közösségbe jár a gyereke, az tudja, hogy vannak olyan problémák, amik időről-időre felütik a fejüket a bölcsiben, családi napköziben, óvodában…. Tovább »

Család A. : Hajnal 2. Apró tappancsok dobolnak halkan a folyosón, nyílik az ajtó, és tompa trauma éri a jobb bordasorodat. Nem tudod, hogy a valóságban lökdös valaki, vagy az álmodban látott ló patáit érzed az oldaladon. Bekucorodik, föleszmélsz, látod, hogy megint itt van. Múlt éjjel is itt volt, azelőtt is. Visszaalszol, majd tíz perc… Tovább »

Azt hogy egy felnőtt el van hízva, elfogadom. Egyrészt nem az én dolgom, másrészt meg annyi az elhízott nő és férfi, hogy más választásom nincs. Persze az sem az én dolgom, ha más gyereke el van hízva, de amikor a minap álltam a zebránál, és vártam, hogy átmenjen előttem egy körülbelül ötven gyerekből álló csoport,… Tovább »

Érezted már azt, hogy nem bírod tovább a munka-háztartás-gyerekek-férj-mókuskereket? Hogy olyan apróságokon csattansz fel, amin máskor csak mosolyogsz? Hogy folyamatosan azt mantrázod, hogy hol vagyok az életemben ÉN?  Ez nem bűn! A magunkra fordított idő meghálálja magát, legyen az akármilyen kevés. Tudom hogy nem mindenkinek könnyű megoldani. Hogy neked talán nincs bébiszittered, nincs a közelben… Tovább »

Az első posztban írtam már a szuperanyákról, és az ő specialitásukról, a vércsetekintetről, ami egyszerre szúr, lesajnál, degradál. Tedd  a szívedre a kezed! Te soha nem néztél még így másik anyukára? Nem? Biztos? Akkor sem amikor más gyereke hasoncsúszott a Tesco-ban a csokiért? Akkor sem amikor az óvodában a kisfiúnak akinek labda a jele nem… Tovább »

Íme az első kis videó. No smink, no filter, csak a kőkemény valóság, és egy jó nagy ragya így a harmincadik születésnapomra! Fogadjátok szeretettel:    ... Tovább »

Vércsetekintetük a kapuig követ, ahogy a válladon cipeled ki a rúgkapáló gyerekedet a homokozóból. A fogaik között sziszegnek egymásnak, de azért úgy hogy te is halld: “Úristen, szegény!” Kicsoda? – gondolod magadban. – Én? Vagy a gyerek? Magad sem tudod. Persze az ő gyerekük soha nem hisztizik, első szóra hazamegy a játszótérről, megeszi a vacsorát… Tovább »

Az én generációm még kapott a nyakába a tekintélyelvű nevelés csurranó-cseppenő ragacsos dágványából. Tudod, az olyan mondatokra gondolok, hogy “Azért, mert azt mondtam!” “Anyáddal beszélsz édesgyerekem!” “Mit képzelsz magadról?” “Normális vagy?” És sorolhatnám reggelig. Olyan korban nőttünk fel, ahol a szüleinknek alanyi jogon járt a tisztelet. Ahol nem volt szava a gyereknek, mert csak gyerek…. Tovább »