Fáj a szívem. Fáj, az elment gyerekekért, és az itt maradt édesanyákért. Vasárnap reggel van. Reggeli után a nappaliban kihúztuk a kanapét, és összebújva nézzük Miki egeret a fiúkkal. Mert ezt kérték. Csináljunk meg a nagy ágyat, hogy mind a négyen ideférjünk. Nézem őket, és szorongatja a torkomat a sírás. Most ahogy írok itt köztük… Tovább »
“Ilyenkor mindenki a sajátjára gondol.”
Fáj a szívem. Fáj, az elment gyerekekért, és az itt maradt édesanyákért. Vasárnap reggel van. Reggeli után a nappaliban kihúztuk a kanapét, és összebújva nézzük Miki egeret a fiúkkal. Mert ezt kérték. Csináljunk meg a nagy ágyat, hogy mind a négyen ideférjünk. Nézem őket, és szorongatja a torkomat a sírás. Most ahogy írok itt köztük… Tovább »
Ősi ellenség, vagy nélkülözhetetlen szövetséges? Kedves Ibi mama! Köszönöm. Köszönöm, hogy nyílt szívvel fogadtál, amikor először, az izgalomtól kipirulva kaptattam fel hozzád a III. kerületi panelház lépcsőin. Köszönöm, hogy nem hasonlítottál a fiad előző barátnőjéhez. Köszönöm, hogy nem a 23 éves kislányt láttad bennem a 34 éves fiad mellett, hanem a tudatos, törekvő, életét kezdő… 