AnyuSzív

Ősi ellenség, vagy nélkülözhetetlen szövetséges? Kedves Ibi mama! Köszönöm. Köszönöm, hogy nyílt szívvel fogadtál, amikor először, az izgalomtól kipirulva kaptattam fel hozzád a III. kerületi panelház lépcsőin. Köszönöm, hogy nem hasonlítottál a fiad előző barátnőjéhez. Köszönöm, hogy nem a 23 éves kislányt láttad bennem a 34 éves fiad mellett, hanem a tudatos, törekvő, életét kezdő… Tovább »

Sokan azt gondolják, hogy bántani csak fizikailag lehet egy gyereket. Nem így van. Nagyon nem. Szombaton volt néhány szabad órám, és gyanútlanul újra elővettem Tóth Olga szociológus regényét, a Csupasz nyulakat. Együltömben végigolvastam. Még most sem hevertem ki, pedig már másodjára került a kezembe. Igaz, amikor először olvastam még nem voltak gyerekeim. Az írónő az… Tovább »

Hogyan tanítsuk meg a kisfiúknak és a kislányoknak, hogy felnőve szeressék önmagukat, tiszteljék egymást, és egészséges munka-, baráti, és párkapcsolatokat alakíthassanak ki egymással? Néhány hete történt, hogy szülővárosomban nagyszabású, két évtizedes múltra visszatekintő kulturális-és sportrendezvény-sorozaton vettünk részt a családommal. A buli egy hétig tartott, és mint minden évben, idén is megrendezték kisvárosunk főterén a bográcsfőző… Tovább »

Család A. : Hajnal 2. Apró tappancsok dobolnak halkan a folyosón, nyílik az ajtó, és tompa trauma éri a jobb bordasorodat. Nem tudod, hogy a valóságban lökdös valaki, vagy az álmodban látott ló patáit érzed az oldaladon. Bekucorodik, föleszmélsz, látod, hogy megint itt van. Múlt éjjel is itt volt, azelőtt is. Visszaalszol, majd tíz perc… Tovább »

Vércsetekintetük a kapuig követ, ahogy a válladon cipeled ki a rúgkapáló gyerekedet a homokozóból. A fogaik között sziszegnek egymásnak, de azért úgy hogy te is halld: “Úristen, szegény!” Kicsoda? – gondolod magadban. – Én? Vagy a gyerek? Magad sem tudod. Persze az ő gyerekük soha nem hisztizik, első szóra hazamegy a játszótérről, megeszi a vacsorát… Tovább »

Az én generációm még kapott a nyakába a tekintélyelvű nevelés csurranó-cseppenő ragacsos dágványából. Tudod, az olyan mondatokra gondolok, hogy “Azért, mert azt mondtam!” “Anyáddal beszélsz édesgyerekem!” “Mit képzelsz magadról?” “Normális vagy?” És sorolhatnám reggelig. Olyan korban nőttünk fel, ahol a szüleinknek alanyi jogon járt a tisztelet. Ahol nem volt szava a gyereknek, mert csak gyerek…. Tovább »