AnyuSzív

Anyu újra a pályán!

Kisgyerekes anyukaként nem könnyű menedzselni önmagunkat a munkáltatók előtt. Nem a képességeink, tapasztalataink alapján ítélnek meg minket a HR-esek, hanem az alapján hogy előreláthatólag mennyi időt töltünk majd betegállományban a gyerekeinkkel. Rájuk vajon ki vigyázott ha betegek voltak, a házmester? Nem voltak hiú ábrándjaim. Két pici gyerekkel, másfél év munkatapasztalattal és négy és fél év… Tovább »

Kismama, irány a műtő!

Pro? Kontra? Ha császármetszés szükséges a baba vagy a mama egészségéért, akkor nincs mese! Én teljesen biztos voltam benne, hogy meg tudom szülni Petyut. Nem zavart, hogy a kórház kertjében sétálva kijött a Fornetti-pavilonból az eladó hölgy azzal, hogy „muszáj megkérdeznem, ikreket vár?”. Az sem zavart, hogy fél részeg fiatalok beszóltak, hogy „hanyadik hónapban vagy,… Tovább »

Gyermekkor a közöny poklában

Sokan azt gondolják, hogy bántani csak fizikailag lehet egy gyereket. Nem így van. Nagyon nem. Szombaton volt néhány szabad órám, és gyanútlanul újra elővettem Tóth Olga szociológus regényét, a Csupasz nyulakat. Együltömben végigolvastam. Még most sem hevertem ki, pedig már másodjára került a kezembe. Igaz, amikor először olvastam még nem voltak gyerekeim. Az írónő az… Tovább »

“Szoptasson csak anyuka, menni fog az!”

Egy anya, két gyerek, két szoptatástörténet, és egyik sem happy end… Vagy mindkettő az? Előre bocsátom, hogy a történeteimben szereplő gyerekorvosok és védőnők mind nagyon jó emberek és szakemberek, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. Kivéve a szoptatás örömét. Azt elvették tőlünk. Én akartam szoptatni. Tényleg. Látod, még most is győzködöm magam, és azt hiszem téged is,… Tovább »

A szexizmus hatásai a gyermekeinkre

Hogyan tanítsuk meg a kisfiúknak és a kislányoknak, hogy felnőve szeressék önmagukat, tiszteljék egymást, és egészséges munka-, baráti, és párkapcsolatokat alakíthassanak ki egymással? Néhány hete történt, hogy szülővárosomban nagyszabású, két évtizedes múltra visszatekintő kulturális-és sportrendezvény-sorozaton vettünk részt a családommal. A buli egy hétig tartott, és mint minden évben, idén is megrendezték kisvárosunk főterén a bográcsfőző… Tovább »

Luke, én vagyok az ANYÁD!

Az én generációm még kapott a nyakába a tekintélyelvű nevelés csurranó-cseppenő ragacsos dágványából. Tudod, az olyan mondatokra gondolok, hogy “Azért, mert azt mondtam!” “Anyáddal beszélsz édesgyerekem!” “Mit képzelsz magadról?” “Normális vagy?” És sorolhatnám reggelig. Olyan korban nőttünk fel, ahol a szüleinknek alanyi jogon járt a tisztelet. Ahol nem volt szava a gyereknek, mert csak gyerek…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!