Ha nem vigyázunk rá, az anyaság megtörheti a legerősebbnek hitt barátságot is.
Forrás: pixabay.com
Vannak a környezetemben olyan emberek, akik ördögtől valónak tartják, ha egy édesanya el szeretne menni kikapcsolódni a barátnőivel.
Mert ha anya vagy, fulladj bele a munkába, főzésbe, takarításba, mosásba, vasalásba, pelenkákba.
Az sem számít, ha rongyosak az idegeid, és a gyerekeid legapróbb csínytevéseire is ugrasz. Anya vagy, maradj a fenekeden!
Hát én nem maradtam.
5 év után megengedtem magamnak egy teljes hétvégét a barátnőimmel. És egy percig sem volt emiatt bűntudatom.
Isteni volt úgy lehuppani a lányokkal a balatoni nyaraló teraszán a műanyag székbe, hogy nem kellett figyelnem semmire, és senkire. Csak önmagamra és rájuk.
Isteni volt úgy belekortyolni egy pohár borba, hogy nem kellett arra gondolnom, hogy nekem még fürdetnem kell, és ha ne adj’ Isten az ügyeletre kell rohanni, akkor még vezetnem is.
Forrás: pixabay.com
Anélkül beszélgettünk órákon át, hogy bárki belevonyított volna a mondataimba, vagy el kellett volna szaladnom tíz percenként pisiltetni, orrot fújni, uzsonnát készíteni, kisvonatot szerelni.
És bár egyelőre én vagyok köztük az egyetlen anyuka, egy percig sem éreztem kirekesztettnek magam. Soha.
Sok nőt hallottam panaszkodni, hogy miután gyermeket szültek, elmaradoztak mellőlük a régi, még gyermektelen barátnők.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy velünk ez nem történt meg.
Arra jutottam, hogy ez mindkét félen múlik. A lányok nyilván nem mehettek el szó nélkül amellett, hogy anya lettem, pláne hogy elsőre egyedülálló anya.
Ott voltak mellettem mindannyian, nem jött zavarba az új helyzettől senki. Tiszteletben tartották, amikor távolságot akartam tartani, és tárt karokkal vártak, amikor visszatértem hozzájuk.
És én is kellettem ahhoz, hogy továbbra is szeressenek velem lenni.
Eleinte Nimród szinte mindig ott volt, amikor találkoztunk, de ügyeltem arra, hogy ne a gyerek legyen minden második szavam, hogy ne szoptassak előttük, és nem invitáltam be őket a szobába pelenkacserére, ha ők nem szerették volna.
Mondhatod, hogy ezek természetes dolgok. Egy anyának igen. Egy fiatal, gyermektelen nőnek, akik egészen más életet él, adott esetben zavarba ejtő is lehet.
Ha beszélgettünk nem kapcsolt ki az agyam. Amikor a munkájukról, a pasijaikról, a rengeteg szabadidejükről, és más, tőlem fényévekre lévő dolgokról meséltek, értő figyelemmel hallgattam őket.
Forrás: pixabay.com
Ők nem egy anyukához jöttek ugyanis, hanem a barátnőjükhöz. Ehhez hozzátartozott az is, hogy bevallottam nekik, hogy néha bizony irigylem őket a szabadságukért.
Természetesen meséltem nekik Nimródról is, hiszen őt is nagyon szerették és szeretik, de emellet nosztalgiáztunk, kikérték a véleményemet az aktuális problémáikkal kapcsolatban, és nagyon sokat nevettünk.
Persze mentegetheted magad azzal, hogy ha elkopnak, akkor nem is voltak igazi barátnők, de ha a régi, ezer próbát kiállt barátságok megszakadnak, az nem csak a másik hibája.
Ha szeretnéd életben tartani ezeket a nagyon fontos kapcsolatokat, akkor neked is tenned kell értük.
Ne felejtsd el ki voltál mielőtt anya lettél!
Én sem tettem.
Lassan négy és fél éve édesanya vagyok. De ez csak egy részem!
Nő vagyok, aminek része az anyaság, de ugyanúgy része a barátnőség (a feleség-szerep, a dolgozó nő, stb.) is.
Nem vesztettem el azt a felszabadult, életvidám, bulizós lányt, aki a terhességeim előtt voltam. És amilyennek a barátnőim ismernek és szeretnek.
És akit én is nagyon szeretek magamban.
Már anya voltam, amikor felhívott egy másik anyuka, és ő, miközben velem telefonált, nem beszélt hozzám, hanem folyamatosan a néhány hónapos babájához gügyögött. Nem értettem, hogy nekem ezt miért kell hallgatnom, volt nekem otthon saját gyerekem akihez gügyöghettem. Azt hittem beszélgetni akar.
Ha nem szeretnél régi barátnők nélkül maradni, akkor arra az időre, amikor velük vagy, légy velük! Akkor nem fognak elmaradozni mellőled, mert érzik, hogy szereted őket, és szükséged van rájuk.
Nem könnyű elszabadulni, hiszen lehet, hogy hozzám hasonlóan neked is óriási logisztika, hogy valaki ráérjen, akire rá lehet bízni a gyerekeket.
Mi is csak két-háromhavonta találkozunk a lányokkal. Sőt, van amelyikükkel még ritkábban.
Forrás: pixabay.com
De minden alkalom annyira feltölt, olyan energiát, szeretetet ad, amit csak az igazi, régi barátnők tudnak adni. Azok a lányok, akik minden rezdülésedet ismerik, akik annyi mindent átéltek veled, és olyan dolgokat tudnak rólad, mint senki más.
Vigyázz rájuk, mert pótolhatatlanok.
Én személy szerint felnőtt fejjel már nagyon nehezen nyitok, és tisztelem önmagam annyira, hogy csak azokat engedem magamhoz közel, akikkel első perctől kezdve olyan nyílt és őszinte köztünk a légkör, hogy nagy esélyét látom annak, hogy idővel tartós barátság alakulhat ki.
Nem szereztem új barátokat a játszótérről, a csiribirin, vagy a védőnőnél. Két olyan lány van, akiket az anyaságom kapcsán ismertem meg, és a mai napig őszinte, baráti kapcsolat van köztünk.
Egyikükkel a kórházban találkoztunk, amikor Nimród a 38. héten harántfekvésbe fordult és be kellett feküdnöm egy hétre. A szobatársam szintén kínlódott Apukával, így a közösen elsírt könnyek és elfogyasztott Milka Wafelini-szeletek, no meg az őszinteség, egymás erősítése, támogatása, biztatása örökre összekötöttek minket.
Ezért hoztam létre az AnyuSzív Facebook-csoportot. Az őszinte beszélgetések sorstársak között neked is erőt adnak.
Ítéletekre, púderre, a filterezett élet hazugságára (“Az én gyerekem csak eszik és alszik, nálunk minden tökéletes, soha nem fáradt senki, és hisztit sem láttam még. Te igen? Úúúúúú!!!”) semmi szükség nincs.
Támogatásra, megértésre, biztatásra, és az ebből nyert önbizalomra annál inkább.
Régi és új barátoktól egyaránt.