Anya vagyok, és bevallom, hogy…

• Takáts Lilla
• 2016. szeptember 9. péntek

Fekete lista arról, amit anyaként a régi életemből hiányolok.

Vannak dolgok az anyasággal kapcsolatban, amelyekről mindannyian szívesen beszélünk.

A semmihez sem fogható örömről, amikor először tartjuk kezünkben a gyerekeinket. A megilletődöttségről, amivel szemléljük megállíthatatlan fejlődésüket. A büszkeségről, amikor először felülnek, kimondják, hogy anya, lerajzolnak minket az oviban (és nem küldenek minket vele pszichológushoz), megkenik maguknak a kenyeret, szerelmesek lesznek (és még elmondják nekünk), vagy jótékonykodnak. (Szándékosan nem írtam iskolai eredményekről. Az sok esetben csak a szülőket teszi boldoggá, úgy meg nem sokat ér.)

Jó érzéssel élünk át minden torokszorítóan boldog pillanatot, amikor hozzánk bújnak, megpuszilnak, azt mondják, szeretlek anya. (Vagy azt hogy “Akadjon bele a p…öd az ágyba!” Fogalmam sincs hol tanulta.)

Nem fogjuk vissza magunkat, ha arról van szó, hogy eldicsekedjünk, hogy a mi gyerekünk már szobatiszta, soha nem hisztizik, kristálytisztán beszél, százig számol a bölcsiben, nyelvvizsgázik alsó tagozatban.

Vannak azonban olyan érzéseink, amik (érthetetlenül és tévesen) bűntudatot ébresztenek bennünk.

Érzések, amelyeket a világ, és sok anyatársunk szerint nem szabadna éreznünk attól fogva, hogy hókon nyomott minket a két csík.

Én viszont most teszek egy nagyot a világra, és – kikérve az AnyuSzív-anyák véleményét is – elárulom neked, hogy anya vagyok, és bevallom, hogy mióta átlényegültem, hiányzik:

• hogy a reggeli kávét nyugodtan, de főleg melegen ihassam meg
• a megszakítás nélküli, késsel-villával való étkezés
• az olvasás (nem széttépett könyvekből)

• a fürdőkádban töltött nyugalmas órák (igazából 10 percnek is örülnék)
• egy nap, amikor senkitől nem hallom azt, hogy „nem akarom”
• a spontaneitás, legyen szó kirándulásról, bulizásról vagy szexről
• az, hogy ha arra vetemedem, hogy megbetegszem, ne ugráljon rajtam két kis bioterrorista, akiknek meg se kottyan az a kis nátha, ami engem kis híján megöl
• a hétvégék, amikor a szombat esti buli után Apával délig heverésztünk, majd pizzát rendeltünk, és filmeket (mindegyiket egyszerre, megszakítás nélkül) néztünk estig
• az alvás akármeddig
• a magassarkú cipő (próbáltatok már abban babakocsit tolni? Én egyszer… majdnem kitörtem a nyakam)

• az alakom (nem, nem csak akarat kérdése. A kötényhas, a lógó cicik, a striák az nem akarat-kérdés. Tudom, a gyerekeink gyönyörű nyomai a testünkön bla bla bla… Engem zavar.)
• a barátnős programok, amikor nem nézem percenként a telefonomat, várva a hívást hogy “Hol az alvóskutya/a kék szandál/a gyerek jobb keze és egyáltalán mikor megyek már haza?!”

• a randevúk Apával (és alkoholtartalmú italokkal)
• a szabad csokifogyasztás a lakás bármely pontján anélkül, hogy bárki is kinézné a számból a falatot
• a kocsiban való zenehallgatás (csutkára tekerve) és gátlástalan vonyítás (“És ha lesben áll egy cápa, áhhh áhhh!!”)
• hogy nyugodtan végigszagolgathassam a parfümöket a drogériában, anélkül hogy annak a veszélye fenyegetne, hogy az egész készletet ki kell fizetnem
• hogy két percnél tovább beszélhessek telefonon akár még az internetszolgáltatónkkal is

• hogy vezetés közben szabadjára engedhessem a nyelvem (aki nem káromkodik vezetés közben, az nem az utat nézi)
• hogy a tisztaság ne öt percig tartson
• az idő fodrászra, sportra, manikűrre, szőrtelenítésre, sminkre (igazira, alapozóval, szemhéjpúderrel, mindennel)
• ne ítéljenek el azért, mert ember vagyok.

Tisztában vagyok vele, hogy csupa örgödtől való dolgot soroltam fel, csak azt nem tudom, ki volt az aki kitalálta, hogy az anyaság előtti énednek seppukut kell elkövetnie, mihelyt elvágta az orvos a köldökzsinórt.

Vegye tudomásul a világ, hogy az anya is ember!

Azok az anyák, akik meg ahelyett, hogy a sorstársaikat támogatnák, és velük együtt keresnének megoldást a közös problémákra, inkább lenyomják őket a saját gyerekeik érdemeit, vagy jövőbeli rémképeket (a fogzás halálos is lehet, ha nem anyatejes a gyerek, le fog esni a füle, ha nem kötöd magadra, soha nem lesz ötös környezetismeretből ) hangoztatva, inkább vallják be hogy bizony ők sem tudnak megfelelni a torz elvárásoknak.

Ahogy én sem!

És nagyon boldog vagyok attól, hogy nem is akarok!

Hétfőig tart az Allianz blogverseny szavazása, amin Te is menő sportszerkókat nyerhetsz a voksoddal. Szavazz az AnyuSzívre a http://www.allianzblogverseny.hu oldalon a Gyerek és az Életmód kategóriákban. Minden szavazat számít, nagyon megköszönöm ha megtisztelsz vele!

A blog facebook-oldala minden nap tartogat számodra valami érdekességet, és a friss bejegyzésekről is azonnal értesülhetsz.